OSSERVATORIO LETTERARIO

 

*** Ferrara e l'Altrove ***

 

ANNO VII – NN. 33/34    LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2003     FERRARA

 

__________________________________________

 

TRADURRE - TRADIRE - INTERPRETARE - TRAMANDARE

 

 

Rátz Ottó (1969 ) — Egyházaskesző/Pápa (H)

HAJNAL

 

halkan zsongít a

hajnali harangszó

kondul

egyre csak kondul

künn madárraj rebben

rebben szerte

reccsen egy ág valahol a

sötétben

kutya vonít fel

kapaszkodnak az ágak

kelő nap sugára

aranypalástot rád rak

 

Il testo originale č apparso sul N. Maggio 2003. Anno III/1 della «Lyra» di Pápa, diretto dall'Autore.

 

 

 

 

Wisława Szymborska — Polonia (Premio Nobel)

NIEBO

 

Od tego trzeba biło zaczać: niebo.

Okno bez parapetu, bez futryn, bez szyb.

Otwór i nic poza nim,

ale otwarty szeroko.

 

Nie muszę czekać na pogodną noc,

ani zadzierać głowy,

żeby przyjrzeć się niebu.

Niebo mam za plecami, pod ręką i na powiekach.

 

Niebo owija mnie szczelnie

i unosi od spodu.

 

Nawet najwyższe góry

nie są bliżej nieba

niż najgłębsze doliny.

Na żadnym miejscu nie ma go więcej

niż w innym.

Obłok równie bezwzględnie

przywalony jest niebem co grób.

Kret równie wniebowzięty

jak sowa chwiejąca skrzydłami.

Rzecz, która spada w przepaść,

spada z nieba w niebo.

Sypkie, płynne, skaliste, rozpłomienione i lotne

połacie nieba, okruszyny nieba,

podmuchy nieba i sterty.

Niebo jest wszechobecne

nawet w ciemnościach pod skórą.

 

Zjadam niebo, wydalam niebo.

Jestem pułapka w pułapce,

zamieszkiwanym mieszkańcem,

obejmowanym objęciem,

pytaniem w odpowiedzi na pytanie.

 

Podział na ziemię i niebo

to nie jest właściwy sposób

mysŀenia o tej całości.

Pozwala tylko przeżyć

pod dokładniejszym adresem,

szybszym do znalezienia,

jeślibym była szukana.

Moje znaki szczególne

to zachwyt i rozpacz.

 

 

 

 

 

Utassy József (1941) Budapest (H)

NOVEMBER

 

Fák alatt,

a fekete fák alatt

avar

hever

a sárban sápatag.

 

Ágakon akad fönn szél,

s lobog,

leng,

       mint a gyászszalag.

 

Zokog az ősz,

zokog.

Kondoleál a Nap.

 

Dal vol.«Szép versek 2002»/«Belle poesie 2002», Magvető, Budapest, 2002, p. 220

 

 

Tamás-Tarr Melinda — Ferrara

VALAMI FOJTOGAT

 

Valami fojtogat,

szorítja torkomat,

markolja szívemet,

tiporja lelkemet.

Üvöltenék nagyot,

de néma maradok:

egy hang sem szakad fel,

s szédülés kerülget.

Egy arc fel-feldereng,

de  messze elrebben:

kinyújtom karomat,

hogy magamhoz húzzam,

csak még utoljára,

hogy megcsókolhassam…

Mindez képzeletem

fájó kényszer képe,

s messzi végtelenbe

távolodik egyre…

 

 

 

    Per dimostrare che quante diverse traduzioni possono nascere di una stessa opera letteraria qui Vi faccio un esempio della famosa lirica di Verlaine, intitolata «Chanson d'Automne».

   Qui riportiamo alcune versioni di traduzione sia in italiano che in ungherese.

   Con il gioco  della traduzione ho terminato alcune variazioni, ma non ho messo di riprendere e modificarle, variarle. In lingua italiana riporto una traduzione letterale ma non letteraria di ns. collega Mario De Bartolomeis assieme ad altre due trovate sull'internet ed una soluzione fatta da  G. Gori che puň essere considerata letteraria, ma abbastanza traditrice…

   In ungherese invece Vi riporto le traduzioni dei due grandi poeti magiari: Árpád Tóth (1886-1928) e Lőrinc Szabó (1900-1957) ed infine le mie cinque variazioni.

   Qui si puň constatare la varietŕ delle soluzioni ed i gradi dei cosiddetti tradimenti testuali:

 

 

 

CANZONE D’AUTUNNO

 

I singhiozzi lunghi

Dei violini

Dell’autunno

Feriscono il mio cuore

D’un languore monotono.

 

Tutto soffocante

E pallido, quando

Suona l’ora,

io mi ricordo dei giorni

passati.

Ed io piango;

 

Ed io me ne vado

Al vento malvagio

Che mi porta via

Di qua, di lŕ,

come la

foglia morta.

 

Traduzione letterale  © di  Mario De Bartolomeis

 

 

 

CANZONE D’AUTUNNO

 

Lungo il lamento

viene del vento

autunnale,

e d’un languore

m’ingombra il cuore

grave, uguale.

 

Pallido e anelo,

quando dal cielo

batte i tocchi,

sui di m’incanto

perduti, e il pianto

m’empie gli occhi.

 

Ecco, e via seco

il vento bieco

mi trasporta;

in sua rapina

me rimulina

foglia morta.

Traduzione © di O. Gori

 

 

CANZONE D’AUTUNNO

 

I singhiozzi lunghi
dei violini d’autunno
mi feriscono il cuore
con languore
monotono.

Ansimante
e smorto, quando
l’ora rintocca,
io mi ricordo
dei giorni antichi
e piango;

e me ne vado
nel vento ostile
che mi trascina
di qua e di lŕ
come la foglia
morta.

 

http://www.lapoesia.it/stranieri/francesi/verlaine/verlaine

_canzone_d_autunno.htm

 

 

CANZONE D’AUTUNNO

 

Singhiozzi lunghi

dai violini

dell’autunno

mordono il cuore

con monotono

languore.

 

Ecco ansimando

e smorto, quando

suona l’ora,

io mi ricordo

gli antichi giorni

e piango;

 

e me ne vado

nel vento ingrato

che mi porta

di qua e di lŕ

come fa la

foglia morta.

 

http://www.geocities.com/Athens/Aegean/2303/verlene2.htm

 

 

ŐSZI DAL

 

Őszi hegedűhúrok

hosszasan jajongók,

szívemet mardosók

bágyadtan, monoton

fájdalmat okozók.

 

Minden fojtó

és oly fakó,

mikor üt az óra

a múló napokra

gondolok s zokogok.

 

És én elsietek

a vad ellenszéllel,

mely magával ragad

s össze-viszakavar

mint holmi holt avart.

Traduzione © di Melinda Tamás-Tarr

 

 

ŐSZI DAL

 

Őszi hegedűk húrja

bús bánatom jajongja,

a szívemet

kínozón

bágyadtan, monoton.

 

Minden fuldokló

s sápadtan fakó

mikor üt az óra

s én a múló napokra

gondolok zokogóan.

 

S én elmegyek

a gonosz széllel,

mely magával ragad

s össze-vissza felkavar

mint valami holt avart.

TraduzionE © di Melinda Tamás-Tarr

 

 

 

 

 

Ottó Rátz (1969 ) — Egyházaskesző/Pápa (H)

AURORA

 

silenziosamente calma

 dell'alba la campana

risuona

di continuo risuona 

fuori la folla d'uccelli s'innalza

alla rinfusa rialza

crocchia un ramo in qualche luogo

nel buio

un cane inizia a uggiolare

i rami stanno per scalare

i raggi del sole sorgente

d'un  mantello d'oro ti riveste.

 

[N.d.R. Vedasi l'altra traduzione nella rubrica «Lirica ungherese]

 

Traduzione © di Melinda Tamás-Tarr

 

 

Wisława Szymborska — Polonia (Premio Nobel)

IL CIELO

 

Da questo occorreva cominciare: il cielo.

Finestra senza davanzale, senza telai, senza

[vetri.

Apertura e niente al di lŕ,

ma aperta ampiamente.

 

Non deve attendere una serena notte

né alzare la testa

per osservare il cielo.

Il cielo ce l'ho alle spalle, sotto mano e sulle palpebre.

Il cielo mi avvolge ermeticamente

e soleva da sotto.

 

Perfino le piů alte montagne

non sono   piů vicine al cielo

delle piů profonde valli.

In nessun posto non ce ne di piů

che in un altro.

Una nube č con uguale mancanza di riguardo

schiacciata dal cielo che una tomba.

La talpa ugualmente assunta in cielo

al gufo agitante le ali.

Qualcosa che cade in un abisso,

cade di cielo in cielo.

 

Friabili, fluide, rocciose,

infiammate e volatili

fette di cielo, briciole di cielo,

soffi di cielo e cataste.

Il cielo č onnipresente

perfino nelle oscuritŕ sotto la cute.

 

Mangio il cielo, espello il cielo.

Sono una trappola intrappolata,

abitato abitante,

abbracciato abbraccio,

domanda in risposta a domanda.

 

La divisione in terra e cielo

non č il giusto modo

di pensare a questo insieme.

Consente solo di vivere

sotto un piů preciso indirizzo,

piů rapido da trovare,

se fossi cercata.

I miei segni particolari:

incanto e disperazione.

 

Traduzione © di  Halina Szmyd

 

 

József  Utassy (1941)  Budapest (H)

NOVEMBRE

 

Sotto alberi,

sotto neri alberi

fogliame

sparso

pallido nel fango.

 

Del vento intricasi tra rami,

e sventola,

svolazza,

       nastro a lutto.

 

Geme l’autunno,

geme.

Il Sole si conduole.

 

Traduzione ©  di Mario De Bartolomeis

- Bologna -

 

 

Melinda Tamás-Tarr — Ferrara

QUALCOSA MI SOFFOCA

 

Mi soffoca qualcosa,

mi strozza la gola,

stringe il mio cuore

pesta il mio psiche.

Urlerei fortemente

ma resto senza voce:

neanche un suono si sprigiona,

e la mia testa mi gira.

Appare un volto,

ma sfuma discosto:

allungo il mio braccio

che possa attrarmelo

ancor'una volta

per ultimo bacio…

Tutta questa immagine

č dolente scena d'ossessione

che nell'immensitŕ

sempre di piů s'allontana…

 

Traduzione © di Melinda Tamás-Tarr

- Ferrara -

 

Paul Verlaine (1844-1896)

CHANSON D’AUTOMNE

 

Les sanglots longs
Des violons
De l’automne
Blessent mon cœur
D’une langueur monotone.

 

Tout suffocant
Et blęme, quand
Sonne l’heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure;

 

Et je m’en vais
Au vent mauvais
Qui m’emporte
Deçŕ, delŕ,
Pareil ŕ la
Feuille morte.

 

 

ŐSZI DAL

 

Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

 

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Míg éjfél

Kong, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél.

 

Ó, múlni már,

Ősz, hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél…

Traduzione © di Tóth Árpád

 

 

ŐSZI DAL

 

Zokog, zokog

az ősz konok

hegedűje,

zordúl szivem

fordúl szivem

keserűre.

 

Fullaszt az éj;

arcom fehér;

s ha az óra

üt: zokogok,

régi napok

siratója.

 

S megyek megint

hányódni, mint

az elárvult

zörgő levél,

mellyel a szél

tovaszáguld.

Traduzione © di Szabó Lőrinc

 

 

ŐSZI DAL

 

Őszi hegedűk húrja

bús bánatom jajongja,

a szívemet

kínozón

bágyadtan, monoton.

 

Fuldoklón

és fakón

ha üt az óra

régi napokra

gondolok zokogva.

 

S én elillanok

az ellenszéllel,

mely magával ragad

s össze-vissza felkavar

mint valami holt avart.

 

 

Traduzione © di Melinda Tamás-Tarr

 

 

ŐSZI DAL

 

Őszi hegedűk

nagy bánata jajongva,

a szívemet

kínozza

monoton bágyadtan.

 

Mind fuldokló

s sápadt-fakó

mikor kong az óra

s én a múló napokra

gondolok zokogóan.

 

S én elmegyek

a gonosz széllel,

mely magával ragad

s össze-vissza felkavar

mint valami holt avart.

 

Traduzione © di Melinda Tamás-Tarr

 

 

ŐSZI DAL

 

Őszi hegedűk

nagy bánata jajongva,

a szívemet

kínozza

monoton bágyadtan.

 

Mind fuldokló

s sápadt-fakó

mikor kong az óra

s én a múló napokra

gondolok zokogóan.

 

S én elmegyek

a gonosz széllel,

mely magával ragad

s össze-vissza felkavar

mint valami holt avart.

 

Traduzione © di Melinda Tamás-Tarr

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tutte le traduzioni in ungherese  sono state riportate dal saggio scritto in lingua ungherese «A magyar Baudelaire, a költő és műfordító Tóth Árpád (1886-1928)»/«L'ungherese Baudelaire, il poeta e traduttore letterario Árpád Tóth (1886-1928)» di Melinda Tamás-Tarr.

 

 

 

Oppure ecco altre variazioni di traduzione dal latino dei seguenti epitaffi:

 

Unde superbit homo, cuius conceptio culpa,

Nasci poena, labor vita, necesse mori ?

(Adam de Saint-Victor [mh.1177])

 

Donde viene superbia all'uomo la cui concezione  č colpa

Il nascere castigo, travaglio la vita, inevitabile morire?

Traduzione © di Mario De Bartolomeis

 

Perché l'uomo superbisce la cui concepimento č colpa

Il nascere condanna, sofferenza la vita, inevitabile morire?

 

Miért kevély az ember kinek fogantatása bűn

A születése ítélet, az élete szenvedés, meghalnia elkerülhetetlen?

 

Miért kevélykedik az ember kinek fogantatása bűn

A születése ítélet, az élete szenvedés, meghalnia elkerülhetetlen?

 

Traduzioni © di Melinda Tamás-Tarr

 

 

 

Epitaffio sul lapide di Jonathan Swift (1667-1745):

 

Ubi Saeva Indignatio

Ulterius

Cor Lacerare Nequit

Abi Viator

Et Imitare Si Poteris

Strenuum Pro Virili

Libertatis Vindicatorem

 

1.

Ahol a galádság dúl

Azon túl

A szívet nem kínozhatod

Eredj, vándor

És ha tudod, utánozd,

A szabadságért szószóló

Serény férfiút.

 

2.

Ahol a galádság tombol

Túl azon

A szívet   kínozni nem tudod

Eredj, vándor

És utánozd, ha tudod

A szabadságért szószóló

Serény férfiút.

 

Traduzioni in ungherese © di

Melinda Tamás-Tarr

 

Epitaffio sul lapide di Jonathan Swift (1667-1745):

 

3.

Ahol a galádság tombol

Azon túl

A szív nem kínozható

Eredj, vándor,

És utánozd, ha tudod

A serény, szabadságot

Oltalmazó férfiút.

 

4.

Hajdani vad méltatlankodás

Szívét nem marcangolhatja.

Eredj vándor,

S ha tudod, utánozzad

E serény, szabadságért

Küzdő férfiút.

 

 

Traduzioni in ungherese © di Melinda Tamás-Tarr

 

Oppure una massima:

 

«Ingenium mala saepe movant.»

 

(Publius Ovidius Naso [Kr.e. 43. Sulmona -17 Kr.u. Tomi]: Ars amatoria, II., 43.)

«Nem ritkán a nehéz gond élénkíti fel elménk.»

Traduzione © di Muraközy Gyula

 

«Male ingegno spesso si muove/turba.»

 Traduzione © di Melinda Tamás-Tarr

«A rossz elme gyakran felkavar/felzaklat.»

Traduzione © di Melinda Tamás-Tarr

 

«Il cattivo carattere  spesso  fa agire.»

«A rossz természet gyakran ösztökél cselekvés

re.»

 

 

«A rossz hajlam gyakran  serkent tettre».

 

Traduzioni © di Melinda Tamás-Tarr

 

 

 

 

 

 

FASCICOLO PRECEDENTE

HOME.NET - ARCHIVIO-DGL - ARCHIVIO-DGL1

 

HOME