Dr. Tarr György
ÉLET ÉS EGÉSZSÉG, ORVOS ÉS BETEG,
JOG ÉS ERKÖLCS,
AZ EMBERI MÉLTÓSÁG FOGALOM
SZFÉRÁJÁBAN
(Az orvoslási jog vázlata)
Püski,
Budapest 2003, 256 lap
Mind az orvosi, mind a jogászok körében a hosszú idők óta várt, de
szakmai berkekben bizonyos személyek gáncsoskodása miatt csak most, de végülis
és végre megjelent az orvoslási
jog egész rendszerének feldolgozását s annak összefüggéseit tárgyaló szakmunka,
amely európai
szinten az első összefoglaló mű, mely méltán váltotta ki mind a
jogászok, mind az orvosok nagy érdeklődését. A mű szerzője: Dr. Tarr György, volt átvilágító bíró.
Professzor
Dr. Purgberger Tamás, az Állam- és Jogtudomány akadémiai doktora a könyv előszavában hangsúlyozza, hogy:
«A szerző az idetartozó valamennyi jogintézmény tárgyalása során egzakt
fogalom-meghatározást ad és megvizsgálja a jogintézmény kialakulásának
orvostudományi és orvosetikai gyökereit, valamint a szabályozás célkitűzését, a
normaalkotással elérni kívánt joghatásokat. Külön érdeme a könyvnek, hogy az
orvosjog egészségügyi s orvostudományi hátterét meglepő medicinai,
orvostudományi alap ismeretek bemutatásával alapozza meg és így a jogi kérdések
taglalása, az adott jogintézmény bemutatása nem légüres térben történik meg. A
jogi szabályozást determináló vagy csak motiváló egészségügyi-, orvostudományi
és világnézeti-filozófiai irányzatokat objektíven ismerteti és mindezeket
nemcsak a szűk "orvosjog" vonatkozásában teszi, hanem az orvosjog
valamennyi kérdését összefüggésbe állítja a jogrendszer egészével, az emberi
alapjogokkal, az alkotmányjoggal, a közigazgatási joggal, a polgári jog
valamennyi intézményével, a büntetőjogi kihatásokkal és a szociális joggal
egyaránt. Az is pozitívuma a könyvnek, hogy az orvosjog valamennyi intézményét
a szociológia vetületében is vizsgálja, a psziché és az értelem
megbetegedésével, valamint gyógyításával kapcsolatos kérdéseket pedig a
pszichiátria és a pszichológia fényében is.»
Az orvosi műhibákkal összefüggő
kártérítési problémákat az orvosi tevékenység, a gyógyítás, az egészségügy
különböző területeit vizsgálva, megalapozott polgári jogi ismeretekkel
vizsgálja, valamint rávilágít a szerződésszegés és deliktuális felelősségi
elemek arányára. Ezen összefüggés értelmében a szerző igen alaposan elemzi az orvos és a beteg egymás közötti
jogviszonyát, rámutat az esetleges visszaélési lehetőségekre, a beteg
kiszolgáltatottságára s ezen a téren
összefüggésbe hozza az orvosi-, egészségügyi jogot a büntetőjoggal.
A szerző korrekt módon ismerteti
az adott orvosjogi kérdésekkel, intézményekkel összefüggő filozófiai és
világnézeti irányzatokat s a velük összefüggő jogelméleti felfogásokat.
A fent említett professzor többek
között az alábbi módon vélekedik a könyvről:
«...természetes
tőle, aki egy felekezeti egyetemen tanít, és hogy műve olvasói elsősorban e
felekezeti egyetem joghallgatóit fogja át, a fenntartó egyház filozófiai
irányzatának megfelelően foglal állást. Nem tartom magamat illetékesnek, hogy e
kérdéskörben állást foglaljak, azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a szerző a
saját teista álláspontját a katolikus vallás nézeteivel egyezően úgy fejti ki,
amely nem "ex catedra" kijelentéseket tartalmaz dogmatikus módon,
hanem álláspont-megalapozású érvelési mód jellemzi és így az ellentétes
véleményen lévőt is meghallgatásra, sőt elgondolkodásra készteti. A Pázmány
Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán éppen ezért nemcsak a normál
hallgatók számára érzem jó tankönyvnek, hanem olyannak is, amely alkalmas magas
színvonala folytán az ott folyó doktoranduszképzésre is. […]
[…] A […] könyv, amely igen szerteágazó jogterület alapos
összegezését és bemutatását, valamint problémáinak ismertetését jelenti, az
orvosjogot az egész rendszerére kiterjedően átfogóan mutatja be. Ennél fogva hiánypótló mű nemcsak
tudományos monográfiaként, hanem tankönyvként és a dotorandusképzés
szempontjából is. Utóbbit tekintve hasznos lehet nem teista beállítottságú doktorjelölt
képzésénél is látókörbővítés okán.»
Egy évekig tartó kutatás
eredménye ez a könyv: tartalmazza a szerzőnek az egyes egyetemeken, főiskolákon
tartott előadásainak az anyagát s monografikus igényességgel dolgozza fel az
egész orvosi jogi témakört. Részletesen tárgyalja az orvoslás és az orvosi jog
történetét, kapcsolatát az erkölccsel,
a szokásjoggal, a tételes jog más jogágaival. Összefoglalja rendkívüli pontossággal a jelenkori
orvosi jog aktuális kérdéseit, mint az abortusz, eutanázia, szerv-és
szövetátültetések, génsebészet, stb. témaköreit. S mindezekre egy jogi
problémarajz határain túlmutatva konkrét megoldásokat javasol.
A szerző engedélyével idézzük
e szakmunka utolsó ― ötödik ―
fejezetét és a szerző záró
gondolatait (248-250 lap):
MIT ÜZEN A SZENT KORONA?
Bizonyára
csodálkozott a kedves olvasó e fejezet címét olvasván, s mindjárt meg is fogant
a kérdés, hogy mi köze az orvoslásnak a Szent Koronához, avagy a Szent
Koronának az orvosláshoz?
A
kérdést hallván ezt ajánlhatom a kérdés feltevőjének, hogy mielőbb menjen el a
Parlamentbe, s vegye fel szemügyre a Szent Koronát. Miért? ... ...
Ha
alapos vizsgálódást folytatunk, láthatjuk, hogy a Szent Korona több mint
egyszerű koronázási jelvény. Ám nem mondható történelmi emléknek, sőt
művészettörténeti emléknek sem. Bár mívességét, s minden térre kiterjedő
gazdagsága bármelyiknek minősíthetné, mégis érezzük, hogy nem erről az
anyagiasságról van szó. Látván, más szférák zenéje csendül fel lelkünkben, s
úgy érezzük, hogy misztikus történelmi múltunk üzen.
De
nemcsak üzen, hanem megmagyarázhatatlan jelenség, mivel ezzel kinyilvánítja,
hogy miért létezik a harmadik évezredben is a magyarság. Tanúságtevő, de egyben
jövőnk misztériumának tárháza is.
A korona "broncs" részének elején Jézus Krisztus, az emberré lett fiú Isten képe alatt jobb oldalon Mihály, bal
oldalon Gábriel arkangyal. Csomor Lajos szerint ők az isteni hírnök.192
Mihály mellett Szent
György,
a katonák védőszentje, Gábriel mellett pedig Szent Demeter, az országvédő katona szent. Csomor
Lajos szerint a két szentnek a király honvédő feladata betöltésében való
segítése a szerepe. E szentek mögött két orvos, mégpedig balról Szent Damján, jobbról Szent
Kozma képe van.193
Kik is voltak ők?
Ők
a keleti egyház két nagy szentje, akik ikertestvérek voltak, de akikről kevés adat áll
rendelkezésre. Az első hiteles tanúságot Círus város püspökétől, Teodoretosztól
kapjuk, aki az ötödik század közepén így emlékezik meg a két szentről, mint a
hit jeles bajnokairól és csodálatraméltó vértanúkról.
Szenvedéstörténetüket elbeszélő legenda szerint Arábiában
születtek. Nagy érdeklődést tanúsítottak a tudományok, különösképpen az orvoslás tudománya
iránt. Ezen különös érdeklődésüktől hajtva, elhagyván szülőföldjüket, Szíriába mentek tanulni. Tanulmányaik
befejeztével Kilikiába mentek, s Égé városában telepedtek le. Itt
keresztények is voltak, így nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a
városnak.
Ők
azonban nemcsak orvosok, hanem keresztény orvosok voltak. Az emberek különösen
azért szerették meg, mert a gyógyításért soha nem fogadtak el pénzt, sőt a
gyógyszerekért sem.
Jóságuk
és prédikálásuk hatására nagyon sokan megtértek. Ezért, amikor a
Diocletianus-féle üldözés a keleti egyházhoz is elért, Eisías helytartó
elsőként őket, az apostol-orvosokat állította bíróság elé. Mivel nem tudták rákényszeríteni hitük
megtagadására, különféle módokon próbálták őket megölni. Először
megkötözve a tengerbe dobták őket. A kötelékek azonban feloldódtak, s
kiúszhattak a partra. Ezt követően máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem
érték őket. Majd nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találták őket el.
Végül is karddal ölték meg mindkettőt.
Vértanúságuk
a Diocletianus-féle üldözés idején, 303-ban következett be, s első templomuk a
sírjuk fölé épült.
Tiszteletük
tehát először vértanúságuk helyén, Círus városában, majd Juszticiánusz császár
hatására ― aki a súlyos betegségéből való meggyógyulását a szent orvosoknak
köszönhette ―, a birodalom egész keleti felében elterjedt. Első római
templomukat IV. Félix pápa (525-530) építtette a Fórumon. Ünnepük a VII.
században került a liturgikus könyvekbe, feltehetően ezen bazilika
felszentelése napjára, szeptember 27-re. Páli Szent Vince ünnepe miatt azonban
egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át. A római kánonban felsorolt
szentek sorát ők zárták.
Konstantinápolyi
bazilikájuk zarándokhellyé vált, s az a különös szokás alakult ki, hogy a
betegek a bazilikában aludtak, mert így tapasztalták, hogy álmukban eljön
hozzájuk a két szent orvos és vagy meggyógyítja őket, vagy néha egészen
rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek következtében később valóban
meggyógyulnak. Ezekről a gyógyulásokról a hatodik századig visszamenő
feljegyzések tanúskodnak.
Moravcsik
Gyula szerint mindketten az önzetlen égi tudomány képviselői. Bálint Sándor
szerint pedig feladatuk a magyar király egészségének védelme.194
A
Szent Korona előbb a királyi hatalomnak, majd később az egész magyar
államiságnak szimbóluma lett. A Szent Korona-tan szerint pedig az államhatalom
a nemzettől ered, mely azt a Szent Koronával való koronázás útján osztja meg a
királlyal. Tehát a király és a nemzet együtt teszik ki a Szent Koronát. A
király a Szent Korona feje, az állampolgárok annak tagjai, az államterület a
Szent Korona országa, az államjavak a Szent Korona javai.
Mit üzen tehát a Szent Korona? Azt, hogy az abroncsán lévő
két orvos-szent védelmezi a fejének, s valamennyi tagjának - az
állampolgároknak - az egészségét, következésképp az egész ország népének
egészségét úgy kell védeniük az orvosoknak, mint a két orvos-szent védte az
emberek egészségét, s ahogy gyógyította őket. A Szent Korona tehát mai
aktualitással is üzen az orvosoknak.
____________________________
192 Csomor
Lajos: Szent István koronája nyomában. Panoráma, 1987. 14. lap
193 A 192. alatti helyen.
194 A 192. alatti helyen.
ZÁRÓ GONDOLATOK
Nem
képzelem magam a tudomány fellegvára urának. Ezért nem is alkottam tudományos
alapigazságokat tartalmazó multidiszciplináris enciklopédiát. Még csak az
ifjúságot bizonyos tudományágra tanító egyetemi tankönyvet ― sőt annak
szerényebb változatát jelentő egyetemi jegyzetet ― sem.
Én a
tudományágnak csupán egy alázatos szolgája vagyok, aki bízik az általa
leírtaknak a jó, helytálló, igaz, nagy mértékben megközelítő voltában. Aki
azért írta le gondolatait, hogy az azokat olvasóknak módjuk nyíljék a
választásra: elfogadják-e gondolataimat, vagy ― mint nem helytállóktól ―
elforduljanak tőlük, s keressék a helyeset, helytállót.
Abban
bízva, hogy e szerény törekvésemmel nem ártok, megpróbálok megnyugvással pontot
tenni az utolsó szó után, eme örök érvényű figyelmeztetéssel:
"Felelőssé
is teszek
minden
magyart,
és
elsősorban
a
katolikusokat
a nemzet
jövőjéért."
(Mindszenty József)
Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda
OSSERVATORIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
http://www.osservatorioletterario.net/
©
FASCICOLO
NN. 33/34 LUGLIO-AGOSTO SETTEMBRE/OTTOBRE 2003
HOME.NET - ARCHIVIO-DGL - ARCHIVIO-DGL1