OSSERVATORIO LETTERARIO

*** Ferrara e l'Altrove ***

ANNO VII – NN. 31/32 MARZO-APRILE/MAGGIO-GIUGNO 2003 FERRARA

Berczeli Anzelm Károly (1904 - 1982)
Mély kút Oly kút vagyok, mely egyre mélyül, S nem issza többé senki már, Jeges tükröm csupán a tiszta És hűvös űrt ragyogja vissza, Hol nem hevít a napsugár. Hiába is hajolsz föléje, E dermedt víz szomjat nem olt, S meglátnád benne – jól vigyázz hát! – Szép arcodnak valódi mását, Mely rút s ijesztő, mint a holt.	Pozzo fondo Io pozzo tale viepiù fondo sono E nessuno vi beve più oramai, Il gelido mio specchio unicamente Il freddo e terso vuoto è riflettente Ove il suo caldo il sole irraggia mai. Ti chini ad esso sopra pure invano, Non è quest'acqua ghiaccia dissetante, E dentro vi vedresti —a ciò attenzione!— Del tuo bel viso autentico doppione Che come morte è orrendo e ripugnante.
	Traduzione © di Mario De Bartolomeis

Berda József (1902 - 1966)
Március végén A késlekedő tavasz, immár nem álom; nevetve kopog a harkály már a fákon. Feketerigó rikkant, trilláz, mint első énekes, ujjong a cinke is jelezvén: él az élet, ébredez!	Fine Marzo Non è già più un sogno la primavera in ritardo; il picchio ormai sull'albero ridendo tambureggia. Gorgheggia il merlo, trilla, come cantor solista, e giubila la cincia proclamando: la vita c'è, si desta!
	Traduzione © di Mario De Bartolomeis

Kassák Lajos (1887-1967)
SZERETŐK A nap és a hold is látta őket s egy öreg, aki még nyitott szemekkel irigyelte a balga szeretőket. Hitték szárnyak nélkül párban szállnak. Ilyen szépek és jók még sose voltak. Majd elnyúltak szőnyegén a nyárnak s oly békén aludtak ott, mint a holtak. 1958	AMANTI Anche il sole e la luna li aveva notati E un vecchio, che ad occhi spalancati, Ancora invidiava i fatui innamorati. Avevano creduto in coppia senza ali di volare. Mai tanto bello e bene erano riusciti a provare. Poi dell'estate s'erano sul tappeto allungati E come morti s'erano là in pace addormentati.
	Traduzione di Ó Mario De Bartolomeis

Tamás-Tarr Melinda (1953)
NEM TUDOM…, HIÁBA… Nem én vagyok az első, sem az utolsó Ki keresi-kutatja a lét értelmét. A tudomány, s a vallás sem megnyugtató: Mind csak növeli az ember kétkedését. Hívő vagy hitetlen legyen is az ember, Bárhová tekinget, feleletre nem lel: Mi létének oka? Ki is ő valóban? S hiába, értelmes válasz nincs sehonnan… Biztos feleletet vajon kik adhatnak, Ha a felkent papok sem válaszolhatnak: Hogyan is tehetnék, ők is csak emberek, Dogmákat magolnak, s azzal hitegetnek. Érzem a hittanítás hamis csengését: Nem oldotta meg az ember kétkedését, Sőt, csakis a kérdőjelek sorakoznak S az emberek sötétben tapogatóznak! Ugyanez a helyzet a tudományunkkal: Hiába kérkedünk új kutatásokkal, S bár többet tudunk, mégis kisebbek leszünk, Mert csakis rejtély marad a mi életünk… Nem tudom…, hiába keresünk-kutatunk… Van-e Isten? Hiszünk vagy mégis tagadunk? S ha van, akkor miért szórakozik velünk S hagyja a Gonoszt tombolni közöttünk?!…	NON SO…, È INVANO… Non io sono la prima, né l'ultima che cerca, sonda il senso della vita. La scienza e la religione non placano: tutte e due solo il dubbio aumentano. L'uomo, sia credente o non credente, ovunque guardi non trova risposte: Qual'è il senso dell'essere? Lui chi è? È invano, risposta razionale non viene... Riscontri sicuri chi ci può dare se i preti nemmeno ci sanno aiutare: come potranno farlo, sono pur uomini, imparano dogmi e ci danno illusioni. Sento della pia dottrina il falso suono: non ha risolto il dubbio dell'uomo, anzi, le domande soltanto crescono e gli individui nel buio brancolano. È la stessa cosa nelle nostre scienze: invano ci vantiamo delle ricerche, anche se abbiamo più vaste conoscenze, siamo più piccoli e la vita resta un' enigma. Non so.., invano cerchiamo e indaghiamo... Dio esiste? Crediamo o neghiamo? C'è? Allora perché ci prende in giro e lascia il Male infuriare tra di noi?
	Traduzione quasi letterale di Ó Melinda Tamás-Tarr

Tóth Árpád ((1886-1928)
ISTEN OLTÓ-KÉSE Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az elsõ mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolyogom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szivembe metsz, Új szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom, tied az én harcom, És gyõztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom. (1928) .	L'INNESTATOIO DI DIO Soldi, salute, successo, agli altri hai dato di più, ma io non ti accuso Signore, e non mi lamento con te. A soffrire non sono certo il primo, benedico la lama del tuo coltello con cui mi trafiggi di nuovo; della rabbia degli stupidi sorrido. Perché so e sento che tu mi ami, benedetto il tuo innestatoio che serve per far sorgere nuova bellezza in me. Soffro, ma mi stringo le labbra, so che è tua la mia lotta, la mia faccia di lacrime è bella, guarda in distanza vittoriosa, a te somiglia.
	Traduzione di Ó Ágnes Preszler

Inizio Pagina

HOME.NET - ARCHIVIO-DGL - ARCHIVIO-DGL1

HOME