OSSERVATORIO LETTERARIO

*** Ferrara e l'Altrove ***

O.L.F.A

___________________________________________________________

MAGYAR NYELVŰ KIADVÁNY / EDIZIONE IN LINGUA UNGHERESE

___________________________________________________________

Tolnai Bíró Ábel

ÉLET

Válogatott versek

EDIZIONE O.L.F.A., 2002, FERRARA, pp.40, E.f. € 4,58 (costo di realizzazione)

© Borító-terv/Progetto di Copertina: Melinda Tamás-Tarr

© Borító-fénykép/Foto di Copertina: «Gymnocalicium Pflanzii v. comarapense» (Fényképezte Mario De Bartolomeis, magán kaktuszgyűjteményének egyik példánya/Foto di Mario De Bartolomeis di un esemplare della collezione privata di cactacee di sua proprietà)

AJÁNLÁS

«…A ma emberét csak önmaga érdekli, de az ember szubsztanciája s társadalmi léte nem, de a természet, s piciny rezdülései sem. Márpedig soraim ilyenekről szólnak…» - vallja a szerző.

Talán mégiscsak akadnak lelkileg érzékeny emberek, akiket megfognak a lélek ezen húrjai. Ezért is határozott így az «Osservatorio Letterario - Ferrara e l'Altrove» periodikum elsőként egy kisebb válogatást megjelentetni Tolnai Bíró Ábel a szerkesztőségünknek eljuttatott 99 verséből, amelyet majd a távlati tervek szerint egy teljes kiadás követ …

Ferrara, 2002. decemberében

Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda

Kiadó Főszerkesztő

OSSERVATORIO LETTERARIO

*** Ferrara e l'Altrove ***

ELŐSZÓ GYANÁNT…

Népszerűnek látszik ezekben az éjféltől éjfélig fájó napokban a költőt piszkálni, csúfolni, sértegetni. Nem új divat az emberek közt, poétát, verselőt kifigurázni szabad és kedves ipara volt mindig élclapoknak, humoristáknak, komikus színészeknek. Avult és nem is valami gonosz mulatság ez. Fájdalom, az örökkévalóságtól rendelkezésünkre bocsátott drága, ritka költővel is megeshet, hogy játszhatnak vele, mint a matrózok az elfogott albatrosz-madárral, s kínozhatják és rongálhatják. Ó, különösen most, mikor Európa internálta az emberi szellemet, most édes a költőbe betörni. Milyen potyázás. Milyen luxus. Milyen vakmerőség, mégis, milyen vakmerőség.

Kinek lehet joga a költőt kérdezni és a költőt feleltetni. Kinek lehet igaza a költővel szemben? A költőket bántani! A végtelenség megfigyelőjét helyéről leráncigálni. Megvakítani akarni azt a fényforrást, amely csillagokat szór a ködbe. Lövöldözni az Isten repülőjére, aki a tornyok és a felhők között vergődik szélben és hidegben és egyedül. Csodálatos ellenkezése az egyforma embereknek az olyannal, aki egyetlen. Gyógyíthatatlan durcássága és rosszasága a földerítetlen úton, olyan nyomasztó végzetek alatt múló teremtményeknek azokkal a barátokkal szemben, akik azért jönnek elébük, hogy szépséget nyújtsanak nekik, szépséget, amely olyan jól esik a bajjal, jajjal és halállal fenyegető életnek.

Milyen félreértés. Milyen átkozott csalódás a költőnek az ő boldog szenvedése, ami mindenért van és mindenkiért. Ó, hogy ezt az irtózatos meglepetést csak az elmúlás korrigálja és feledteti.
Istenem, aki bántja, mit gondol, s akik bántják, mit gondolnak? Ők beteszik zsalugátereiket és azt mondják éjszaka van. Ők villanyt gyújtanak a sötétben és azt mondják süt a nap. Ők azt képzelik, a költőt le lehet beszélni, ők azt hiszik, a költővel világot lehet csereberélni, ők azt remélik, a költőt lehet legyőzni és lefőzni. Ők azt hiszik, bántják, vagy ha csak érintik is a költőt?
A természetből való a költő s mint vele, úgy bánnak a természettel is. A földet hasogatják, roncsolják, a gyepet leszakítják róla, a bokrokat elfújják, az erdőt felrúgják. Szegény emberek. Az anyaföld mindebbe meg nem rendül, egy-kettőre elfelejti. A hold mosolyog.

De szép volna írni. Nem való most. Firkálni szabad csupán és egyet-egyet sóhajtani. És egy tengert, az egész lelket, fedővel befödni. Csak szeretném, ha találkozna a szemem a világ költőinek szemeivel, akiket zavarnak, vagy akik hallgatnak. Mint a csillagok ha összeragyognak, ha távol vannak is egymástól és megismerik egymást, hogy összetartoznak. [Névtelen sorok, Nyugat, 1915/23. szám]

TARTALOM

Ajánlás 3

Előszó gyanánt… 6

A MÚLTBA NÉZŐ SZEM

A múltba néző szem 6 *

Az első rímes-rémes-sóhajom 6

A hegedű 7 *

Jaji 8

Könnyű annak, aki úr 9

Ha én Isten lennék 9 **

Tanítványaim emlékezete 10

A piramis 10

Leszek, ki voltam 11

December 12

Senki ne kérdezze 13

Hogy költő leszek 14

A MÁBAN ÉLÜNK

A mában élünk 15 *

Nehéz 16 *

Interitus Mundi 17 *

A jó öreg nap 18 *

Élek 18

Meditáció négy sor felett 19

Káinok közt Ábel 19 *

Tövisek közé hulltam 20 *

Balatoni naplemente 21

A hála két pillanata 21 *

Valami hiányzik 22

A boldogságról 23

Mi végre? 24

Tombol a gyűlölet 24

IGAZ MAGYAR KELL

Magyarnak lenni 25

1994. május 8 26

Fekete kalap 28

Magyar golgota 29

Halálos kór 32

FÜGGELÉK 34

TARTALOM 37

* A piros csillaggal jelzett versek olvashatók a Netvers-hu oldalain is Tolnai Bíró Ábel más, itt nem feltűntetett költeményeivel együtt (lsd. a NETVERS-TÁR «Gyerekversek», «Vallásos versek», «Egyéb versek» címszókat), míg a kékkel jelzettek az Országos Széchenyi Könyvtár - Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) oldalain is.

* Le liriche segnalate con l'asterisco rosso possono essere lette anche sulla pagine del sito Netvers-hu (v. voci della NETVERS-TÁR: «Gyerekversek», «Vallásos versek», «Egyéb versek»), mentre quelle segnalate con blu anche sul sito della Biblioteca Nazionale Ungherese «Széchenyi» di Budapest - Biblioteca Elettronica Ungherese (MEK).

HOME