Hetényi Varga Károly
AKIKET ÜLDÖZTEK AZ IGAZSÁGÉRT
Papi
sorsok a horogkereszt és a nyilaskereszt árnyékában
Ecclesia, Budapest,
1985, 632 old., 220 Ft
Ez a dokumentumkönyv százötvenegy ember életének, helytállásának
és szenvedéseinek legfontosabb eseményeit gyűjtötte össze azok közül az ezrek
közül, akik megkísérelték a lehetetlent, vagy a «majdnem» lehetetlent. Mert
bizony így volt, senki sem tagadhatja, hogy a második világháború végső
szakaszában fékét vesztett náci és nyilas tombolás agresszivitásával
szembeszállni majdnem lehetetlen vállalkozást jelentett és minden esetben a
személyes biztonság maradékának feláldozásával, az életveszély vállalásával és
a túlélés esélyének feladásával volt egyértelmű. De sokan akadtak, akik e
terror ellenére indíttatást kaptak és bátorságot merítettek az evangélium
szelleméből s ezzel legyőzték természetes emberi félelmüket, s az ártatlanul
üldözöttek védelmére keltek élve az alkalom szült lehetőségekkel, eszközökkel,
amelyek éppen a rendelkezésre álltak.
Rengeteg kolostor volt ahol üldözöttek bújtak meg: keresett ellenállók,
zsidók, hatonaszökevények. Számtalan plébánián állítottak ki tucat- vagy
százszámra az esetleg életmentő keresztleveleket. Voltak akik nyiltan, hangos
szóval tiltakoztak ezen embertelen korszakban, mint például az anyai nagyanyai
ágról mártírhalált halt unoka nagybátyám, - Ományi
Kálló Ferenc tábori esperes, testvérei között a halála után is a
fivérek között - az ő
legalacsonyabb termete miatt - nagy
szeretettel csak «Kicsi»-nek emlegetett Feri bácsi; de voltak olyanok is akik
csendesen kikísérték védenceiket a Duna-partra, s velük együtt fogadták a
halálos golyót és a jeges hullámokat, mint Bernovits
Vilma és Salkaházi Sára
nővérek. Utóbbiról később kiderült, hogy ünnepélyen egyházi fogadalomban
ajánlotta fel életét az üldözöttekért. Voltak olyanok, akik a legális
szervezetek adta lehetőségeket használták ki: ilyen volt Benkő István lelkész, akit ezért Dachauba
hurcoltak; Berecz Ádám plébános
újságírói tollát állította az ellenállás szolgálatába, Pór József bonyhádi apát-plébános,
megelőzve a hivatalosan dekralált ökumenizmust és összefogva az evangélikus
gimnázium tanáraival, Kerényi-Kunszt Henrikkel,
Thomka Gusztávval és Gömbös Miklóssal megszervezte a «Hűséggel a
Hazához» mozgalmat. Ezért a Gestapo fogsággal és majdnem életével fizetett. A
fentiek csak néhány kiragadott a számtalan közül, s a könyvben megemlékezett
személyek is csak egy kis töredéke a feltárt valóságnak!
A
dokumentumkönyv nemrég, 2002-ben elhúnyt szerzője, Hetényi Varga Károly
előszavában így vezeti be e
dokumentum-antológiát:
«A híres rendező, Mihail Romm filmjében, a "Hétköznapi fasizmusban" hangzik
el valahol: Nehéz az embernek nemet mondani ott, ahol körülötte mindenki igent
mond.
Könyvünk hősei azon kevesek közé tartoznak, akik mégis
ki merték mondani ezt a nemet, még ha életüket is kockáztatták is.
Hazánkban a nácizmus bukása óta számos tanulmány,
film, különböző ünnepélyes
rendezvény emlékezett meg azokról, akik bátran szót emeltek a náci diktatúra, a fajüldözés, az
intézményesített népirtás ellen, akik szervezetbe tömörültek, és fegyverrel,
tollal vagy a szó erejével próbálták útját állni egy emberellenes ideológia
terjeszkedésének. Ezekben a tiszteletre méltó megemlékezésekben mégis kevés szó
esett azokról az emberekről, akik vallásos meggyőződésből, keresztény
világnézetükből fakadóan kerültek összeütközésbe a fasiszta
terrorszervezetekkel…»
A könyvből megtudjuk, hogy egész Európában mintegy
négyezer pap fizetett életével, mert szembe mert szállni a hitleri
zsarnoksággal. És csupán Németországban nyolcezer egyházi személyt sújtottak
különböző büntetésekkel náciellenes magatartásért.
A dokumentum-kötet két részre tagolódva mutatja be az
emberi sorsokat: az elsőben szereplő
tizenkét életrajz némelyikében hosszabb távon lehet nyomon követni az életutat, mely végül
is a diktatúra elleni tiltakozáshoz vezetett (Bernovits
Vilma - hitoktató, Ományi Kálló
Ferenc - tábori
esperes, Salkaházi Sára - szociális testvér, Uhl Antal - a párizsi magyarok lelkésze).
Másoknak inkább meghurcoltatásáról, börtönélményeiről olvashatunk rčszleteket (
Benkő István - EMSzO/Egyházközségi
Munkásszervezetek Szakosztálya - titkár, Dr. Egyed András - piarista tanár, Habót (Hemrichi) Ferenc - bikali plébános, Nagy László - marianista szerzetes,
tanoncotthon-vezető). Ahány életpálya, annyiféle formája a nyers erőszakkal
való szembekerülésnek. A tizenkét portré közül az egyik - Bernovits Vilmáé -
nem kifejezetten egyházi személyé: ő ugyanis nem volt szerzetes, de hitoktató
volt, aki eredetileg szerzetbe akart lépni. S mivel neve nem szerepelt a
mártírhalált halt pedagógusok között, ezért kapott helyet az egyháziak sorában.
Az egyes életrajzokhoz «Dokumentáció»
címen csatlakoznak a kortársak,
rokonok, ismerősök, barátok visszaemlékezései, levéltárakból származó okmányok,
különböző újságcikkek,
magánlevelek, fényképek és egyéb dokumentumok. A többi 139 egyházi ember sorsáról, ellenállásáról,
embermentő tevékenységéről a második részben, az 501-ik oldaltól olvashatunk
rövid ismertetőt. Ehhez kapcsolódik a Források jegyzéke, a rövidítések
magyarázata egyéb képmellékletek, a szerző előszavának német és lengyel
fordítása (Franz Selymes, Gracja Kerényi), névmutató, helynevek
lajtstroma.
A kötetet elején a szerző alábbi ajánlása olvasható
magyar és lengyel nyelven: «Ajánlom könyvemet az egykori lengyel kispapnak,
akit horogkeresztes katonák üldöztek az igazságért, bujdosnia kellett, de most
Szent Péter utódjaként II. JÁNOS PÁL néven küzd az elnyomottak, a megalázottak
és üldözöttek igazáért.»
__________
Vértanúk és hitvallók krónikása
Hetényi Varga Károly (1932-2002)
Fájdalmasan korán
ment el. Ő tette nálunk a legtöbbet azért, hogy II. János Pál pápa szándéka szerint
megismerjük XX. századi vértanúinkat és hitvallóinkat. A nemzetiszocializmus
hazai áldozataival kezdte. De mire kötete, az Akiket
üldöztek az igazságért 1985-ben megjelenhetett, ő már megkezdte az
anyaggyűjtést a vörös diktatúra áldozatairól.
Jól tudta, hogy a kevés iratanyag
sem értelmezhető helyesen a személyes visszaemlékezések nélkül. A még élő
meghurcoltak vallomásait hatalmas munkával - felesége áldozatos segítségével -
rögzítette. Később kérdőívet dolgozott ki az adatgyűjtés megkönnyítésére. Nem
kapott munkájához más támogatást, mint az anyaggyűjtési és kiadási költségek
egy részét fedező egyéni adományokat. Elismerésben sem volt része, csak olvasói
köszönték meg, amit tett.
«Hiszen a gonosz minket akart megfélemlíteni, amikor őket
hurcolta el éjnek idején az otthonukból, a
mi hitünket akarta megtörni a kirakatperekkel, a mi szívünkben akarta Istent megölni a
kínzókamrákban» - írta Hetényi Varga, amikor azt hangsúlyozta, milyen fontos
megőriznünk azok emlékét, akik értünk szenvedtek. 1992-től három kötetben adta
közre az üldözött magyar papok kálváriáját, és megkezdte a szerzetesekről szóló
kötetek kiadását is. Talán lesz, aki teljessé teszi a sorozatot.
Ha csak az említett kötetek
jelentenék Hetényi Varga Károly életművét, már ezért is jelentős kortársunkként
tarthatnánk számon. Művei megérdemelnék, hogy új kiadásban gondoskodjék a
katolikus könyvkiadás az iskolai, egyházközségi és egyetemi könyvtárakba
kerülésükről.
De Beszélgetés a Mesterrel című, fordításában és átdolgozásában
négy kiadást megért imakönyve, regényfordításai is azt tanúsítják, milyen Úr
szolgálatában állt a diktatúra évtizedeiben is Hetényi Varga Károly.
1932-ben született
Hosszúhetényben, már diákkorában összeütközésbe került a rendszerrel, 1956-tól
tanított Komlón, de 1967-ben letartóztatták, egy évre rá pedig lemondatták
állásáról. Magántanításból tartotta el családját. 2001. március 15-én
Sajtószabadság-díjjal tüntették ki 1778 meghurcolt pap és szerzetes
életpéldájának feldolgozásáért. Maga is a hitük miatt meghurcoltak közé
tartozott. Január 2-án «ment be Ura örömébe», 5-én temették Hosszúhetényben.
[Rosdy Pál, «ÚJ Ember»,2002.01.20 LVIII. évf. 3. (2790.)]
Kapcsolódó témák:
http://digilander.libero.it/osservletter/kallo.htm
© Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda/O.L.F.A. -
Osservatorio Letterario - Ferrara e l'Altrove