Dialetto fiumano

Questa pagina č tratta dal Tratta dal volume: Dr. Sziklay János és Dr. Borovszky Samu : Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat III. rész: Fiume és a magyar-horvát tengerpart, 1896 (Dr. Sziklay János et Dr. Borovszky Samu : I comitati e le cittŕ d'Ungheria, serie III.parte : Fiume e il litorale ungherese-croato).
Pronuncia ad uso degli ungheresi, come esempio i proverbi in dialetto fiumano:
A fiumei nyelv, épp úgy mint a velencei dialektus, hangtanilag az olasz irodalmi nyelvnél sokkal lágyabb
 és édesebb, a keménységet a kiejtésben mindenütt kerüli; ime pár példa rá:
a) A k és cs hang (olvasd c betű) átalakul zengő s-é; (magyar z) buco (lyuk) helyett buso, 
croce (kereszt) helyett crose, ucel (madár) helyett usel, baciare (csókolni) helyett basar, 
sorcio (egér) helyett sorso pl.
No se pol cantar e portar la crose.
Nem lehet énekelni is, meg a keresztet is vinni.
Mejo eser usel de bosca, che usel de gheba.
Jobb madárnak lenni az erdőben, mint kalitkában.
Chi basa ’l bambin, diventa compare
Ki megcsókolja a gyereket, koma lesz.
b) A cs hang (olvasd c) átalakul z-vé (magyar cz); cercare helyet zercar, dolce helyett dolze pl.
Chi zerca, trova
A ki keres, az talál.
Chi ga l’amaro in boca, no pol spudar dolze.
Kinek keserű a szája, nem köphet édeset.
c) A k hang (olvasd c) alhangú magánhangzók előtt g-vé lágyul: rosi care helyett rosegar; amico helyett amigo;
 pecora helyett pegora; ubriaco helyett ubriago pl.
O rosega sto osso, o salta sto fosso.
Vagy rágd el ezt a csontot, vagy ugord át ezt az árkot.
Val piů un amigo, che zento parenti.
Többet ér egy barát, mint száz rokon.
La disgrazia del lupo xe la fortuna de la pegora.
A farkas szerencsétlensége a bárány szerencséje.
d) A ch az ia, io, iu, ie előtt a magyar ty hangot veszi fel: chiapar = tyapar, techiat = etya, 
teschio = testyo és ez a kiejtésbeli jelenség tisztára horvát befolyásra vall.
e) A p-ből a fiumei szájban v lesz: sapon (szappan) helyett savon, scopa (seprő) scova, 
sapere (tudni) helyett saver, sopra (felül) helyett sovra pl.
Chi fa la barba al’asino, perde l’aqua e savon.
Ki szamarat borotvál, elveszti a vizet is, a szappant is.
Scova nova scova ben.
Új seprő jól seper.
Per saver la veritŕ, bisogna sentir do bujardi.
 Hogy megtudjuk az igazat, két hazugot kell hallanunk.
La veritŕ sta de sovra come l’ojo.
Az igazság fenn úszik, mint az olaj.
f) Az l disszimiláczió utján r-ré lesz: coltel (kés) helyett cortel pl.
El caval no ga cortel, ma ga denti.
A lónak nincs kése, de vannak fogai.
g) A keményebb t lágy d-re változik pl.
Avocado non ciamado.
Fogadatlan prókátor.
Dai segnadi da Dio, zento passi indrio.
Kit az isten megbélyegzett, száz lépésre attól.
h) A gl és gi ellágyul horvát befolyás következtében j hanggá: meglio (jobb) helyett mejo, 
peggio (rosszabb) helyett pejo, giorno (nap) helyett jorno, ragione (ész, igazság) helyett rajon pl.
El pejo fior ze quel del vin.
A legrosszabb virág a borvirág.
Ze mejo un bon perdio, che un falso Jesumio.
Jobb az igaz káromkodás, mint a hazug imádkozás.
i) A t és d igen szívesen kisiklik az r előtt: pietra (kő) helyett piera, padre (atya) helyett pare, 
padrone (gazda) helyett paron, pl.
Chi ga compagno, ga paron.
Kinek van pajtása, van gazdája is.
Debiti e pecai quanti i xe, no se sa mai.
Mennyi az adósságunk és bűnünk, azt soh’se tudjuk.
j) A szóból igen gyakran kimarad a gl hang és az előtte levő hangzó megnyúlik: figlia (leány) helyett fía, 
miglia (mérföld) helyett mía pl.
Nissun sabo senza sol, nissuna fia senza amor.
Nincs szombat nap nélkül, nincs láng szerelem nélkül.
’L jorno dal Nadal al’ Epifania crese meza mia.
A nap karácsonytól három királyig fél mérföldet nő.
k) Az e és i átváltozik a fiumei szájban a-ra: anche (is) helyett anca, indove (hová) helyett an dove, 
neanche (sem) gnanca (ejtsd nyánká), pl.
Ciň an dove? Cior un goto...
Hékás hová? Egy kortyra...
Minestra scaldŕ no ze bona gnanca per el malŕ.
A felmelegített leves még a betegnek se jó.
l) A kettős magánhangzókat a fiumei nyelv egyáltalán nem tűri: duo (kettő) helyett do, nuovo (új) helyett novo, 
duole (fáj) helyett dol, puň (lehet) helyett pol pl.
Su do careghe no se pol sentar.
Két széken nem lehet űlni.
A chi stima, no ghe dol la testa.
A becsüsnek (zálogházban) nem fől a feje.
m) A metathesis nagyon gyakori: indietro (hátra) helyett indrio, drio; dentro (benn) helyett drento; 
tenga (tartson) helyett tegna, pl.
Aria de drio la schena...
Hátmögötti levegő (légvonat)...
n) Fuori-ból fora lesz, quando megrövidül co-ra pl.
Se no se paga co se pol...
Ha nem fizetünk, amikor tudunk...
Va fora!
Takarodj ki!

Alcuni rudimenti di grammatica e declinazione verbi:
A nyelvtani alakok közül érdekes közelebbről megtekinteni és összehasonlítani a személyes 
névmásokat kapcsolatban az essere (lenni) és avere (bírni) segítő igék ragozásával.:

	Irodalmi olasz 	Fiumei 	     Magyar jelentése

	Io ho 	         mi go 	         nekem van
	tu hai          ti ga 	        neked van
	egli, ella ha 	el, lu ga 	neki van stb.
	noi abbiamo 	nu gavemo
	voi avete 	vu gavé
	loro hanno 	lori, i ga
	lo aveva 	mi gavevo 	nekem vala stb.
	tu avevi 	ti gavevi
	egli aveva 	lu gaveva
	noi avevamo 	nu gavevamo
	voi avevate 	vu gavevate
	loro avevano 	lori gaveva
	Io ho avuto 	mi go avudo 	nekem volt
	Io avrň 	mi gavarň 	nekem lesz.

Az essere (lenni) ragozása:

	Io sono 	Mi son 	        én vagyok
	tu sei 	        ti ze 	        te vagy. stb.
	egli č 	        lu ze
	Noi siamo 	noi sčmo
	voi siete 	vu sé
	loro sono 	lori ze
Menyegzői szokások.
A régi jó szokás maradványa még az, a mi napról-napra ritkábbá válik a modern és állami 
élet követelményeinek terhe miatt, hogy a fiumeiek korán házasodnak. Alig nőtt ki a leány 
a kurta szoknyából, már énekli:

Mamma mi go venti dui,
Vado su per ventiun;
Se ritardo maridarme,
No me vol piů nissun.
Anyácskám, húsz éves vagyok már,
Eggyel több ma-holnap már;
Ha férjhez menni nem sietek,
Akkor bizony kinek se kellek.
Gyermekjátékok.
A játékot a fiumei általában szereti; nemcsak a gyermek, de a felnőtt is. 
A fiuk játékai közt említésre méltó a bakugrás, mely annyiban érdekes, 
hogy minden ugrásnál az első egy verssort mond s azt a következők ismétlik.
 A rendes mondóka ez:
1. Tasi, tasi Momolo,
2. Te darň luganiga;
3. Luganiga de porco,
4. Porco porcazzo,
5. Ladron de mio palazzo,
6. Ladron de miei zechini;
7. Tre ossi de armalini,
8. Tre secchi d’acqua dolze,
9. Tre secchi d’acqua amara.
10. Cos ti vol: bareta in schena?
11. Bareta de forner?
12. O culata o lejer?
13. Bareta in schena te daremo
14. Sto altro viajo che torneremo.
15. Bareta in schena te go dŕ,
16. Bareta in schena te go preso.
Jeromoskám hallgass
Majd kolbászkát is kapsz;
Disznókolbászt,
A disznó vén disznó
Palotám megrablója
Aranyaim tolvaja;
Három baraczkmag,
Három vödör édesvíz,
Három vödör tengervíz.
Mit akarsz: a hátadra sapkát?
Péksapkát?
Lapost vagy könnyű ugróst?
A hátadra sapkámat,
Ha visszatérünk kapod majd;
Sapkámat a hátadon hagytam,
Sapkámat a hátadról lekaptam.
Filastrocche
A leánygyermekek játékai a fogóska s a körjáték, melyet rendesen kiolvasó előz meg; 
e kiolvasók hol nagyon rövidek:

Un, due, tre;
Ti xe il re.
Egy, kettő, három;
Te vagy a királyom.
hol meg hosszabbak:
Uzzelin che va per mare,
Quante pene pol portare?
Pol portare una sola,
Chi č drento, chi č fora?

A kis madár, mely tengerre száll,
Vajjon hány tollat bírhat el?
Biz’ csak egyet bírhat ő el,
Ki van belül, ki van kívül?
A kiolvasó nem ritkán olasz, horvát, német és magyar értelmetlen zagyvalék, olyan szóhalmaz,
 melyből az idegen behatást hamar kiérezzük, de értelmét nem adhatjuk.
A fogóska legtalálékonyabb példája a Sorso sorsetto; a gyermekek körbe fogóznak s egy
 a körben, egy meg azon kivül; a külső kezdi a párbeszédet:

– Sorso sorsetto, cos ti fa in quel busetto?
– Magno pan e frumento.
– Ti me da un poco?
– Mi nň.
– E se te ciapo?
– E se te scampo?
– Femo la prova.

– Kenyeret s gyümölcsöt eszem.
– Adsz-e nekem egy kicsit?
– Nem én.
– S ha elkapom előled?
– S ha elfutok előled?
– Próbáljuk meg.
Ezután kezdik egymást kergetni.
A gyermekjátékok között igazán poétikus az Ogíogíogellila. A leánykák kézen fogva egymást,
 sorba helyezkednek; velük szemben 3–4 lépésre két leányka s a sor felé lépkedve 
énekelni kezdenek:

Noi siamo le zingarelle,
Venute da lontano;
Ognuna per la mano

Allegre d’avvenir.
Mi czigánylányok vagyunk,
Messziről ide fáradtunk;
Kezet a kézbe,
Örvendjünk a jövőnek.
A fősor felel rá s köztük a következő éneklő modorban előadott párbeszéd fejlik ki:

Che cosa mai volete?
Ogíogíogellila.
Che cosa mai volete?
Ogío d’un cavajer?
Vogliamo una ragazza
Ogíogíogellila,
Vogliamo una ragazza
Ogío d’un cavajer.
E qual č sta ragazza
Ogíogíogellila…
Noi vogliamo la piů bella
Ogío stb.
E qual č sta piů bella
Ogío stb.
La Teresa č la piů bella
Ogío stb.
La su venite a prenderla
Ogío stb.

Ugyan hát mit akartok?
(hangutánzás)
Ugyan hát mit akartok?
(m. f.)
Egy leányzót akarunk.
…
Egy leányzót akarunk.
…
És melyik az a leányzó?
Mi a legszebbet akarjuk.
És melyik a legszebb?
Terézke (vagy más név) a legszebb.
Jertek hát, hogy elvigyétek.
A megnevezett a sorból kiválik, mire a kar felel:
E desso l’avete presa.
Ím hát meg is kaptátok őt.

De a czigánynők csakhamar visszaadják:

E questa non la vogliamo.
Perchč non la volete?
Perchč la mi ha detto zotta (gobba, orba).
Per questo vi affannate?
Sů, sů facciam la pace.
Facciam un baletto.

De ez nekünk nem kell ám.
Ugyan mért nem akarjátok?
Mert azt mondta nekem: sánta (pupos, vaksi)
Ezért szomorodtatok el?
Legyen köztünk immár béke.
Tánczoljunk hát egyet.
A leánykák párosával tánczra perdülnek s aztán ismét sorba állva éneklik:

La pace č gia fatta
Ogíogíogellila.
La pace č gia fatta
Ogío d’un cavajer.

A béke ím szent már köztünk.
…
A béke ím szent már köztünk.
…
A boszorkányok ellen nagyon üdvös dolog még egyes határozott szentekhez is fordulni; 
így például mennydörgés esetén keresztet kell vetni s a következő igézetet mondani:

Santa Barbara, san Simon,
Delibereme de sto ton!
De sto ton, de sta sajeta,
Santa Barbara benedeta!

Szent Simon, jaj Szent Borbála
Dörgés szünjék valahára!
Ez a dörgés, ez a villám,
Szünjék meg, jaj, Szent Borbálám!