Personale di Ugo Sarteur
Egyéni kiállítása Hugh Sarteur

1051 Budapest, Zrinyi u. 5.

www.dunapalota.hu

Ugo Sarteur ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSA

SALLAY STEFÁNIA
RENDEZVÉNYSZERVEZŐ Fax: +36235-5502

MAKK ZSUZSANNA
szervező
COORDINATORE, INTERPRETE
A kiállított képek jegyzéke

Presentazione e recensione di: Győző Szabó

Ugo Sarteur Elenco quadri esposti
A kiállított képek jegyzéke

0119860247
1986
Ülő nő
Donna seduta

45 x 55
Olio su tela - olajfestmény

1

0119990335
1999
A vágy almája
La mela del desiderio

50 x 70
Olio su tela - olajfestmény

2

0120000370
2000
Zablo (Farsang)
Zablo (Carneval)

45 x 55
Olio su tela - olajfestmény

3

0120000375
2000
A páros
Il doppio

45 x 55
Olio su tela - olajfestmény

4
0120020401
2002
Találkozó az erdőben
Incontro nel bosco

50 x 60
Olio su tela - olajfestmény
5
0120030428
2003
Béke-futam
Corsa della pace

80 x 70
Olio su tela - olajfestmény
6
0120040447
2004
Hírmondás
Annunciazione

50 x 60
Olio su tela - olajfestmény
7
0120060466
2006
Koncert a téren
Concerto in piazza

70 x 70
Olio su tela - olajfestmény
8
0120070491
2007
Irány Szamarkand!
Rotta Samarcanda

60 x 70
Olio su tela - olajfestmény
9
0120070494
2007
A beszélő tücsök
Il grillo parlante

50 x 60
Olio su tela - olajfestmény
10
0120080498
2008
Álom
Sogno

60 x 70
Olio su tavola - Táblakép, olajjal
11
0120080503
2008
A legeltetés ünnepe
La festa della transumanza

70 x 70
Olio su tela - olajfestmény
12
0120080504
2008
Az álmon keresztül
Attraverso il sogno

70 x 70
Olio su tela - olajfestmény
13
0120080505
2008
A díj
Il premio

60 x 70
Olio su tela - olajfestmény
14
0120080507
2008
Biológiai megfontolás
Riflessione biologica

70 x 70
Acrylico su tavola - Táblakép, akrillal
15
0120090510
2009
Visszatérés az ismeretlenből
Ritorno dall'ignoto

60 x 60
Olio su tela - olajfestmény
16
0120090512
2009
Pandora
Pandora

70 x 70
Olio su tela - olajfestmény
17
0120090515
2009
Bolondok hajója
La deriva dei folli

70 x 70
Olio su tela - olajfestmény
18
0120090519
2009
Versengés
Rivalità

60 x 70
Olio su tela - olajfestmény
19
0120090520
2009
Szerényen
Senza pretese

70 x 70
Olio su tela - olajfestmény
20
0120090521
2009
A gazda szava
La voce del padrone

70 x 70
Olio su tela - olajfestmény
21

0120090524
2009
Betakarítás ősszel
Raccolta d'autunno
50 x 60
Olio su tela - olajfestmény

22
0120090525
2009
Álom a jövőnek
Un sogno per il futuro

50 x 60
Olio su tela - olajfestmény
23
0120090527
2009
Egyetértő tekintetek
Sguardi d'intesa

60 x 70
Olio su tela - olajfestmény
24
0120090528
2009
"Guignol" bábu a lyoni
Guignol

70 x 80
Olio su tela - olajfestmény
25

0120090532
2010
Bűnpártolás
Complicità

60 x 70
Olio su tela - olajfestmény

26

In una giornata uggiosa, ventosa e fredda come questa, é una sensazione particolarmente piacevole entrare nella sala dove il tripudio dei colori dei quadri di Ugo Sarteur ci fanno dimenticare il mondo esterno, invitandoci a un viaggio meraviglioso nel regno dei sogni e delle fiabe.
Le montagne coronate da fortezze e castelli della val d,Aosta, piccola patria di Ugo Sarteur, non fanno capolino nei suoi dipinti, ove l’occhio del pittore indaga, nella lontananza di spazi amplissimi, il punto d’incontro tra cielo e terra, ma numerosi motivi, come le figure di Zablo o di Guignol, alludono alle tradizioni culturali di una comunità che conserva ancora persino il dialetto franco-provenzale.
Se volessimo scoprire ispirazioni da diverse tendenze pittoriche nell’arte sarteuriana, potremmo parlare, d’accordo con il parere dei critici e dello stesso autore, di surrealismo, di simbolismo, di espressionismo e di naif, ma tutto ciò, costituisce soltanto un sustrato, dominato da uno stile inconfondibile e squisitamente personale.
Per usare la classica definizione di Umberto Eco, i lavori di Ugo Sarteur sono opere aperte che si prestano ad essere integrate dalle associazioni d’idee di chi le contempla. A noialtri Ungheresi, osservando il dipinto intitolato „Un sogno per il futuro” , potrebbe venire in mente la poetica Ninna nanna „Altató” di Attila Józset, mentre per altri le immagini de „La deriva dei folli” o della Mela del desiderio” evocherebbero le visioni di Geronimo Bosch.
Umberto Eco sicuramente non si offenderà se al suo criterio estetico, relativo alle opere d’arte degne di questo nome, aggiungiamo un’altra definizione: è vera arte ciò che piace ai bambini. Quella di Ugo Sarteur soddisfa pienamente quest’aspettativa già per la sua ottica ludica ed infantile, nel senso migliore della parola. A questo proposito ci piace ricordare che il poeta ungherese Endre Ady, volendo tessere le lodi di un suo grande predecessore, Sàndor (Alessandro) Petőfi, lo definì „bambino”. I pagliacci , i mirabolanti meccanismi volanti, la mongolfiera, la scala a pioli che arriva alle stelle, gli sguardi d’intesa maliziosi dei gatti, scaturiscono tutti dalla memoria dell’illimitata fantasia dell’infanzia.
Ma come nelle cosidette „poesie per bambini” di Sàndor Weöres dietro la rappresentazione ludica e apparentemente innocente possono celarsi contenuti da adulti, anzi, allegorie politiche, cosi alcune pitture di Ugo Sarteur fanno marameo, senza distinzione ideologica, a Silvio Berlusconi e a Beppe Grillo Parlante.
Per citare Andrea Savio, Ugo Sarteur „ha sempre fatto arte per gioco”. In principio ci furono le caricature, fatte ad alcuni dei suoi colleghi di lavoro. Forse non è attribuibile al caso che anche nelle sue opere mature sono tutt’ora identificabili tratte caricaturali, talvolta di stampo Jacovittiano.
Ugo Sarteur si definisce modestamente autodidatta e dilettante. Ma basta pensare all’esempio del pittore ungherese Csontvàry per convincerci che il vero talento non ha bisogno di scuole.
Oltre che all’artista qui presente, i ringraziamenti per la bella mostra vanno a Zsuzsanna Makk, propositrice e a Stefània Sallay, organizzatrice.

 

Budapest, 17 maggio 2010 Győző Szabó






















Két éven keresztül járt szakképző iskolákba. Később, katonai szolgálata után, informatikus végzettséget szerzett.

Művészeti területen autodidaktaként kezdte, majd tanfolyamokon továbbképezte magát: a torinói Fasolino műhelyben a festékszórás technikáját sajátította el, majd a terrakotta-készítést (prekolumbián technikával) is megtanulta Rosa di Ivrea műhelyében.

1977-78-tól kezdődtek önálló és gyűjteményes kiállításai. Ezen kívül néhány folyóirat . ("Informatica Oggi", "Elettronica Oggi", "Bussines") számára készített illusztrációkat is.

Saját honlapot hozott létre, amelyen művészetének sokszínűségét részletesen bemutatja.

Elsődleges szempontok műveiben (forma, színek, elképzelés, stb.)

„A forma és a színek összhangja, amely kifejezi művészi életem fejlődését és a benne rejlő értékeket is.”

A kísérletezés módjai:

„Művészi életem során kipróbáltam szinte minden technikát, amely egyéniségemnek leginkább megfelel. Stílusom tökéletesítése közben egyre többet és többet foglalkoztam grafikával, hogy kifejezzem összetettségével, a formákkal és a színekkel lelkivilágomat.”

Személyes megfontolások:

„Sokat tanultam a környezetem megfigyelése, kiállítások látogatása és feljegyzések készítése által. Nem követtem kifejezetten egy művészeti irányzatot sem, de az expresszionizmus az, amivel a leginkább azonosulni tudok. Képeimen szürrealista, néha szimbolista módon történik a tárgyak és a helyzetek bemutatása, amelyek a látszattól eltérő jelentést hordozhatnak. Ez szinte játék, szórakozás. Nem törekszem minden áron arra, hogy valamilyen rejtett jelentést mutassak be. Néha a groteszkkel játszom.”

Különféle megjegyzések:

1. A festészeten kívül, néhány ázsiai, óceániai és dél-amerikai utazást követően, az antik civilizációk és köztük különösen a prekolumbián művészet hatására, elvégeztem néhány terrakotta készítéssel foglalkozó kurzust. Később e tapasztalatok és kultúrák által inspirálva vázák és szobrok készítésének szenteltem magam.

2. „A műkedvelő szó olyan személyre vonatkozik, aki „kedvel”. Valaki, aki „kedvtelésből csinál valamit”. Kedv és szenvedély együtt léteznek és a művészeti fejlődés tartozékai. Amikor valaki egy olyan festővel találkozik, mint Ugo Sarteur és műkedvelőnek minősíti, ezáltal nem kisebbíti érdemeit. Ugo a művészetet mindig játékként élte meg, időnként hagyta kibontakozni vicclaprajzolói vénáját. Szellemes rajzok születtek munkahelyén, viccként, Sarteur néhány kollégájáról karikatúrát rajzolt. A „modellek” élvezték a dolgot és meg akarták e munkákat tartani, hogy barátaiknak is megmutathassák.

De ugyanez a festő emellett egy másik vonalat is követ. Olyan képeket fest, melyeken fantasztikus figurái szaladnak, játszanak, repülnek vagy egyszerűen „pózolnak” egy valós vagy mesebeli tájba helyezve.

Gyakran feltűnik a művész önarcképe, ahol saját maga személyesíti meg a kép egyik színes személyiségét. Sarteur minden technikát, amit felhasznál (olaj, akril, akvarell, tus, pasztell, festékszóró) mesterien alkalmaz. Élvezi a terrakotta készítést is.

Ugo Sarteur számtalan helyen járt: Párizsban, az amszterdami Van Gogh Múzeumban, a Húsvét-szigeteken, Vietnámban, Tibetben, Afrikában többször és több helyen, így például Tanzániában, Kenyában, Egyiptomban. Járt a polinéz szigetvilágban, Hawaiin, Normandiában, Argentínában és Patagóniában. A külföldi utazások hatással voltak festészetére, újabbnál újabb színes jelenetek kelnek életre fantáziája által. Eddig jelenetekről, mesékről volt szó, de Sarteurt sokoldalú művészete és érzékenysége gyakran ökológiai témák megfestésére is ösztönzik. Ezeken a képeken egyébként derűs színei borús árnyalatot öltenek, a hangulat nyugtalanítóvá, iróniája metszővé válik, miközben például gázolaj tengerén úszó alumínium dobozokat fest. A hab a tortán, hogy megjelennek a szürrealizmus jelei is a színek talákozásában az árnyalatokban, a fasorok és gyufák vonalaiban és szimmetriájában.”

Andrea Savio

 

 

„Ugo: a tegnap, a ma és a holnap védjegye. Nevének három betűje magában hordozza Valle d’Aosta hegyeinek erejét, amelyek világra jöttének tanúi voltak e varázslatos földön, amelyen a múlt és a jelen a természet színeivel keveredik. Ugo olyan mesterségbeli tudással színezi képeit, mintha egy híres festőiskola művésze volna, mindeközben saját földjének is fia. Itt kezdett autodidaktaként dolgozni, megihletvea természet lélegzetétől , amelyet az a föld bocsátott ki, ahol gyermekként először ecsetet ragadott. Ecsetet, amellyel Ugo szívének lenyomatát hagyhatja a vásznon, hogy mély érzelmeket fejezhessen ki, rávilágítván lényének pozitívumaira. Olyan erősnek láttatják, mint a kőszikla és ugyanakkor olyan törékenynek, amilyen egy pillangó. Színei olyanok, mint a pengék, amelyek behatolnak a tekintetbe, és arra bíztatnak, hogy elhiggyük: a világ nem komor, hanem derűs, élő és erős. A remény képzetét sugározzák a művész képei, melyeken tájak és álmok jelennek meg, valódi és fantasztikus figurák, állatok és emberek, mind egy olyan színskálából kikeverve, amely első ránézésre megfog, és magával hív a fantasztikum valóságába, amely Ugo Sarteur festészetének világába száll alá.”

Maria Concetta Selva

újságíró