ARCHIVIO-DGL - ARCHIVIO-DGL1
CONFERENZA VIRTUALE NEL N. 125/1 della NYÉK / VIRTUÁLIS KONFERENCIA A NYÉK 125/1. SZ.-BAN
MEGLEPETÉS
Gondolom, mindenki szereti a
meglepetést, pontosabban a kellemes
meglepetést. Így én is.
Szeretek ilyen meglepetésben részesülni, s másokat abban részesíteni. Különösen ez utóbbit kedvelem: nagy öröm számomra, ha örömet
szerezhetek valakinek: öröm számomra másokat örülni látni cselekedetem
következményeként. De az sem megvetendő, ha éppen engem lepnek meg…
Természetesen maradjunk mindig a pozitív előjelű meglepetésnél, hiszen az
ellenkezőből túl sok is van életünkben!
De nézzük csak, mi is a szó
jelentése? A Magyar Nyelv Értelmező Szótára a következőképpen
definiálja:
1. annak az állapota,
aki meg van lepve;
2. meglepő esemény;
3. váratlan ajándék,
meglepetést keltő.
Hát igen kérem, akármelyiket is
nézzük, mindegyik rám illik! Mint ahogy három a magyar igazság, itt van a három
példa: a három e-mail üzenet.
2002. július 10-én kaptam egy
felkérő levelet a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (alakulófélben
lévő webes címük: http://www.hungaricus.org/ ) «Nyelvünk és
Kultúránk» című folyóiratának
főszerkesztőjétől, Komlós Attilától az alábbi felkérést:
«Tisztelt Főszerkesztő
Asszony! ...Nagy érdeklődéssel olvastam az EPMSZ internetes honlapján, majd
saját websitejukon az Ön
beszámolóját az EPMSZ erdőbényei akadémiai napjairól.
Kérem szíves
hozzájárulását ahhoz, hogy írását közzétegyük folyóiratunkban (szerény
honoráriumot tudunk felajánlani a közlésért). Biztos vagyok abban, hogy a
lapunkat a világ sok táján olvasó magyar értelmiségi réteg érdeklődéssel fogja
fogadni ezt a beszámolót. Válaszát várva, ismeretlenül is nagyrabecsüléssel
köszönti, Komlós Attila»
Micsoda nagy öröm volt számomra!
Márcsak azért is, mert titkon mindig abban reménykedtem, hogy valaki, aki
igazán az értékeket keresi, majdcsak felfigyel néhány munkámra, hiszen az
interneten mindenki számára hozzáférhető, a feltett munkáimat mindenki - akinek
internethozzáférése van s rám talál - olvashatja. Tehát kellemes meglepetésben
volt részem, mert ábrándozásom tárgyát láttam egy ici-pici részben
megvalósulni. De aztán…
…A levélváltást követően néma
csönd következett: semmiféle reagálás. Gondoltam, ugyanaz a helyzet, mint sok hasonló
felkereséssel: akár Taljánföldön, akár otthon. Az évek során egyre inkább meggyőződtem arról, hogy bizonyos
dolgokban, különösképpen az adott szó, az ígéretek meg nem tartását illetően
szép és hőn szeretett hazám nagyon eltaljánosodott… Nem kellett sok időnek
eltelnie, hogy rájöjjek, hogy a sok szépet, bókokat és ígéretek szóró
olaszoknak egy szavára sem kell bedőlni: másnapra nagyon gyorsan elfelejtik
mindazt, amit mondtak s ígértek… Ebben vetekszenek a történelmünkből igen jól
ismert török szavahihetetlenséggel… Nos hát, gondoltam, ez is ehhez hasonló
lesz. Mivel nagyon is hozzászoktam az ilyenekhez, nem is törődtem vele, el is
felejtettem…
S ezután jött a második
meglepetés: ez év január 29-én kaptam a tájékoztatást, bár jócskán, hét hónap
elteltével, hogy a Nyelvünk és Kultúránk 122. számában (XXXII évfolyam 122.
szám, 2002. július-augusztus
2002/4) megjelent a fent említett beszámoló cikkem ( http://digilander.libero.it/osservletterdgl1/melinda2_file/empszkongresszus.htm), amely után
felvehetem a honoráriumot és a tiszteletpéldányomat. Az «Osservatrio Letterario - Ferrara e l'Altrove» c.
irodalmi és kulturális periodikumom fent említett Web-lapján feltűntetett cikk
teljes egészében olvasható a «Nyelvünk és Kultúránk» 58-67 lapjain 10 oldalas
terjedelemben «Nyelvében él a nemzet» címmel (alcím: «Az Európai Protestáns
Magyar Szabadegyetem akadémiai napjai»). Azzal a különbséggel - amit hálásan
köszönök -, hogy a szerkesztői beavatkozással beillesztett alcímekkel
fejezetekre osztották az egymást követő gondolathömpölygést, s így még
hansúlyozottabbá váltak gondolataim.
Az eredeti gondolatmenetet és szövegszerkesztés érintetlen maradt, s ez
engem annál inkább nagy örömmel tölt el, mert hivatásos nyelvészek teljes
egészében leközölték az írásomat. Bár lévén magyartanár is sokan azt
gondolhatnánk, hogy mégcsak az hiányzana! Ehhez azt fűzném hozzá, először is,
hogy bizony nem egyszer előfordul a gyakorlatban, hogy jócskán szerkesztői
beavatkozásokat szenvednek el a cikkek; másodszor pedig azért örülök
kimondottan e benemavatkozási ténynek - a beillesztett fejezetcímeket nem
számítva -, mert külhoni tartózkodásom alatt 18 év eltelte után először írtam
anyanyelvi vonatkozású és ilyen
hosszú lélegzetű cikket!
Íme a beszámoló cikkem
fejezetekre osztása: dőlt betűs, általános bevezető az EPMSz-ről; fejezetek:
«Nyelv és kötődés, Velünk élő problémák, A nyelvi műveltség terjesztéséért, A
nyelv és a stílus, Mit jelenthet
az anyanyelv, A nyelvművelés jelentősége, Egy példa, Anyanyelv - az erőforrás,
A veszélyeztetett köldökzsinór; Emberség, tudás, elhatározottság».
A harmadik meglepetés
a legfrissebb, mégpedig mai: ma csütörtökön, május 15-én, kaptam az előző értesítéssel megegyező,
csak a periodikum számában eltérő imígyen szóló felhívást:
«Ezúton tájékoztatjuk,
hogy a Nyelvünk és Kultúránk 125. számában megjelent írása után járó
honoráriumot, valamint tiszteletpéldányát felveheti irodánkban. Ezzel
kapcsolatban kérjük, szíveskedjék időpontot egyeztetni U... A... kiadói titkárral. »
Hopp! S reméljük nem
lesz kopp! Ez a délelőtti, 10 óra 23 perckor kapott e-mail hír az elsővel
azonos fokú meglepetés, sőt talán még nagyobb is. Hogy a Magyar
Nyelv Értelmező Szótára meghatározásaival éljek: még ebben a pillanatban is abban az
«állapotban vagyok ami azt jelenti, hogy meg vagyok lepve»! Igenis, számomra ez
«meglepő- és meglepetést keltő esemény»,
«váratlan ajándék» nekem, egyáltalán nem várt ez az üzenet. Először
csupa rejtélynek tűnt… De aztán
mégsem… Mégis kissé félek elhinni, hogy igaz…
Alig-alig ocsudtam
fel, azonnal kételyeim támadtak. Csak nem egy tévedés-e, nem egy félreértés-e
mindez? Ugyanis én semmiről nem tudtam és nem is tudok. Mivel semmiféle előzetes értesítést nem
kaptam erről. Attól félek, hogy itt valami félreértés lehet. Írtam is azonnal
kirobbanó örömtől telített köszönő levelemben s kértem felvilágosítást, mielőtt
előzőekhez hasonló lépéseket tennék a tiszteletpéldány és a honorárium
felvételéért. Vagy talán mégis kellene tudnom róla, csak elfelejtettem…
Igaz, lehetne igaz
alapja ennek a nagyszerű hírnek, ugyanis részt vettem hozzászólásaimmal («EGY
KIS REFLEXIÓ AZ IRODALOM - MAGYAR /VÍZUM-KÖTELES/ IRODALOM KAPCSÁN címmel és a
fórumban…») az év elején egy Ungváron meghírdetett ún. virtuális irodalmi konferencián «Vízumköteles irodalom?» címmel a «határon
túli» magyar irodalomról (http://www.hhrf.org/ungparty/doku/t/tamas_tarr/03konfer.htm , http://forum.supergamez.hu/listazas.php3?azonosito=konf&id=1041700153 ): s volt arról is szó, hogy e rendezvény
anyagát a «Nyelvünk és Kultúránk» publikálja. Talán erről lehet szó (?)… Valószínűleg igen, hiszen a
konferencia atyja közli a honlapján: «2003. folyamán: minőség és mennyiség
függvényében az anyag megjelenése a Nyelvünk és Kultúránk c. folyóiratban».
A fent említett című
hozzászólásomat az alábbi gondolatokkal fejeztem be:
«Hogy milyen írói, költői alkotások a
figyelemreméltóak? Természetesen én a jól megírt, jó stílusú, választékos és
igényes nyelvezettel megalkotott műveket tartom és semmiképpen sem azokat,
amelyekben a pongyolaság, a trágárság (pl. az írásokban trágár, szennyes és
pornográfiai stílusban röpködő nemi szervek és aktusokra utaló ocsmány
kifejezések tömkelege) az uralkodó. Ez utóbbiakat nemhogy nem irodalomnak, de
még szennyirodalomnak sem nevezem, csak egyszerű mocsoknak, posványnak,
fertőnek… De sajnos az interneten való «navigálás» során egyre több ilyen
szennybe lehet bele-beleolvasni, s az ezekről szóló kritikai írások nyelvezete
sem különb, s egyenesen dühítő és aggasztó ez a pórias, közönséges stílus, ami
eluralkodott! Az embernek a gyomra fordul ki... Ugyancsak hiányzik az igényes
jóízlés…
Ha ezt nevezik
hivatalos anyaországi irodalomnak, akkor köszönöm, én ebből semmiféle minőségemben
nem kérek… Ebben az esetben nem áhítozom a hivatalosan jegyzettek közé
bekerülni sem vízummal, sem anélkül! Akkor inkább választom az ismeretlenséget
a határtól innen is, onnan is s az Óperenciás-tegeren is túl… »
Ez a hozzászólásom
utalás volt az általános jelenségek rávilágítása mellett implicit formában, a
fórumban pedig nyíltan a Szúnyogh-előadásra is… Az ehhez kapcsolodó fórumban
valós névvel és pseudo-név mögé rejtezett
idétlen gerinctelenek igyekeztek a hozzászólásaimra tiszteletlen és sértő reagálásukkal
nevetségessé tenni személyemet. Legalábbis így éreztem, s így érzem most is, ha
újra bele-belolvasok a reagálásukba…
Ha az említett értesítés a
honoráriumról és a tiszteletpéldányról valóban nem tévedés, megnyugtató
elégtétel számomra, hogy hozzászólásom mégiscsak méltó a Magyar Nyelv és
Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóiratában, a «Nyelvünk és Kultúránk» 125.
számában való megjelentetésére, ezek szerint megfelelt mind a minőségi, mind a
mennyiségi követelményeknek! Ennél
nagyobb örömöt nem is szerezhetett volna nekem ezen periodikum szerkesztő
bizottsága. Nagyon köszönöm!
S ez volt a ráadás: azaz a
negyedik meglepetés!…
© Mtt/OLFA-MagyarOnline.Net
«LA NOSTRA MADRELINGUA - VIVE LA NAZIONE NELLA PROPRIA
LINGUA?»
CONGRESSO INTERNAZIONALE INDETTO DAL 6 ALL'12 MAGGIO 2002 DALLA LIBERA UNIVERSITŔ PROTESTANTE UNGHERESE D'EUROPA IN
BASILEA NELL'AMBITO DELLE «GIORNATE ACCADEMICHE» DI ERDOBÉNYE, IN UNGHERIA.
La versione originale in ungherese č stata pubblicata nel N. 122.
Anno XXXII (2002/4) del periodico
«Nyelvünk és Kultúránk» (Nyék)/«La nostra Lingua e Cultura» di Budapest
(Ungheria), periodico della Societŕ Internazionale della Lingua e Cultura Ungherese
___________
NYELVÉBEN ÉL A NEMZET?
A PROTESTÁNS MAGYAR SZABADEGYETEM ERDOBÉNYEI
NEMZETKÖZI KONGRESSZUSA
A cikk megjelent a
budapesti «Nyelvünk és Kultúránk» (Nyék)
XXXII évfolyam 122. számában (2002/4.),
A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának Folyóirata
© OSSERVATORIO LETTERARIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
