OSSERVATORIO
*** Ferrara e l'Altrove ***
ANNO VII – NN. 31/32 MARZO-APRILE/MAGGIO-GIUGNO 2003 FERRARA
GIUBILEO
Jubileum
Il testo testo originale si legge dopo il testo italiano
Az eredeti szöveg az olasz cikk után olvasható
GIUBILEO
50° ANNIVERSARIO
DELLA CATTEDRA D'UNGHERESE
DELL'UNIVERSITŔ DI VARSAVIA
Giŕ nel Cinquecento molti studenti ungheresi studiarono
all'Universitŕ di Krakkovia ed in questa cittŕ pubblicarono anche parecchi
libri in lingua ungherese. Ma l'insegnamento della lingua ungherese ebbe inizio
soltanto nel Novecento presso molte universitŕ della Polonia. Il primo lettore ungherese a Varsavia era Adorján Divéky (dal
1917) e lo seguě nel 1930 Emánuel Aladár Korompay dalla sorte tragica [N.d.R. si veda
l'articolo «Crimini di guerra: C'era anche un ungherese tra i quindicimila
ufficiali militari uccisi dai Russi nel 1940» di Gyula Paczolay, del fascicolo
NN. 25/26 marzo-aprile/maggio-giugno 2002, pp. 69-71 della ns. rivista].
Grazie all'accordo culturale bilaterale stabilito nel 1948 iniziň
l'insegnamento della lingua ungherese all'Universitŕ di Varsavia con la guida
del dr. István Csapláros nell'anno
1949 e nel 1952 venne fondata la Cattedra della Filologia Ungherese. Alla
fine del 1956 (fino al primo novembre) un gruppo degli studenti con la guida
del professor Jan Reychman (colui che trascorse gli anni della
guerra in Ungheria) si trovarono a Budapest e due studentesse fecero parte
attiva agli avvenimenti storici d'allora.
«Coloro che avevano ancora illuso loro
stessi su come nell'interesse di chi e con quali metodi si esercitasse il
potere in Ungheria, Polonia ed altri
paesi europei dello stesso schieramento, costoro aprirono allora i loro occhi
lě a Budapest.» — disse nel suo
discorso il professor Andrzej Sieroszewski nella sua relazione. I primi studenti
nel 1957 conclusero gli studi col titolo di maestro. Accanto all'insegnamento
svolsero seri lavori scientifici,
qui prepararono ad es. il Grande
Dizionario Polacco-Ungherese di pagine 1250, pubblicato nel
1968, innumerevoli bibliografie, tesi. La Cattedra attualmente ha 8 docenti -
tra cui in 4 sono ex studenti, il
numero degli studenti iscritti č 80 ed
annualmente 100 aspiranti studenti si candidano ai 20 posti messi in bando. Il
direttore della Cattedra č il professor Andrzej Sieroszewski
che dal 1958 lavora qui e fra breve andrŕ in pensione. La Cattedra per 6 anni,
a causa dei motivi politici, appartenne alla Facoltŕ di Russistica, Slavistica
e Linguistica applicata con la sede di Służewiec, lontana dal centro universitario. (Adesso
appartiene di nuovo alla Facoltŕ di Neofilologia.) Diversamente dagli anni
precedenti quando dal centro prescrissero i temi di ricerca e determinarono chi
e quando potesse andare all'estero ora queste restrizioni non esistono, perň
hanno problemi finanziari ad es. anche per i nuovi lavori della biblioteca
ricca di quarantamila volumi.
La Cattedra Filologica Ungherese di
Varsavia nei giorni di 21-22 novembre 2002 ha festeggiato il 50° anniversario
invitando tutti gli laureati della cattedra medesima. Il patrono delle manifestazioni era il
rettore dell'Universitŕ degli Studi di Varsavia, il professor Piotr Węgleński.
Il 21 novembre - in risposta alla proposta precedente dell'autore di queste
righe - il programma della festivitŕ č stato aperto con l'inaugurazione della lapide dell'ex lettore, Emánuel Korompay allestita
sull'edificio dell'Orientalistica (lŕ, al numero civico 26/28 c'era nel passato
la Cattedra Ungherese, il
Krakowskie Przedmieście). Si legge la seguente epigrafe: «Emanuel
Korompay / 1890-1940 / lektor języka węgierskiego / na Uniwersytecie
Warszawskim w latach 1930-1939 / kapitan Wojska Polskiego / uczestnik kampanii
wrześniowej / więzień obozu w Starobielsku / zamordowany w Charkowie.»
(«Emanuel Korompay [1890-1940] dal 1930 al 1939 lettore della lingua ungherese
all'Universitŕ degli Studi di Varsavia, capitano dell'Armata Polacca,
partecipante della spedizione settembrina, prigioniero del campo di
Sztarobelszk, fu ucciso a Harkov.»
Emánuel Aladár Korompay tramite la moglie polacca divenne cittadino polacco e con lo
scoppio della guerra fu arruolato nell'armata Polacca come capitano di
complemento. Per sua sfortuna
venne fatto prigioniero non dai tedeschi ma dai russi e deportato al
campo degli ufficiali di Sztarobelszk e di conseguenza giustiziato intorno aprile-maggio 1940 assieme a
3894 compagni in base alla top secret delibera
confermata e firmata il 5 marzo 1940 da Stalin (per decenni negata e resa
pubblica dopo 50 anni) ordinata a seguto del documento presentato dal
commissario del popolo degli Interni Lavrentyij Berija del Comitato Centrale
del Partito Comunista dell'Unione Sovietica praticando il «tipico» sparo alla
nuca. (Nello stesso tempo i 4421 prigionieri del campo di Kozielszki a Katyń, e i 6311
prigionieri di Osztaskow a Twern vennero fucilati.) La lapide fu onorata oltre che con la corona dell'Universitŕ
e della Cattedra d'Ungherese dall'imponente corona dell'Ambasciata Generale
Ungherese ed un mazzo di fiori composto da garofani rossi e bianchi
simboleggianti i colori della cittŕ di Veszprém e della nazione polacca. La
lapide venne inaugrata dalla figlia dell'ex lettore, residente in Polonia, Ilona Korompay in presenza della
delegazione del Parlamento ungherese.
Dopodiché nell'aula del Consiglio
dell'Universitŕ il professor Piotr
Węgleński, Rettore, ha apprezzato
l'attivitŕ della Cattedra d'Ungherese, hanno letto ad alta voce la lettera del
ministro Bálint Magyar, poi il direttore della suddetta cattedra, il
professor Andrzej Sieroszewski ha tenuto la sua relazione sulla
sua storia quinquiennale.
Successivamente č iniziata la sessione scientifica in
cui il tema trattato riguardava il giubileo bicentenario della nascita di
Lajos Kossuth. [N.d.R.: v.
l'articolo a proposito nel precedente ns. fascicolo.]
Le relazioni erano le seguenti:
Tamás
Katona: Il vecchio Kossuth, Maciej Janowski: Gli avversari ungheresi di Kossuth
e gli oppositori polacchi della guerra di libertŕ, Rosonczy Ildikó: Paszkević in Ungheria, Maciej Kozmiński: Kossuth e Bem, Kovács István: La figura
di Kossuth ed i legionari polacchi
nelle sue memorie; Jerzy Snopek: Kossuth nelle canzoni popolari ungheresi.
Poi di seguito il rettore
dell'Universitŕ ha tenuto un ricevimento; alla sera presso l'Istituto di
Cultura Ungherese (Via Marszałkowska
80) hanno proiettato dei film ungheresi.
Il 22 novembre alle 19 nell'ambito della
Conferenza degli Studenti presso
l'Istituto di Cultura d'Ungheria
gli studenti della Cattedra hanno tenuto relazioni sui personaggi
polacchi ed ungheresi di rilievo nei rapporti culturali e scientifici. Le
seguenti relazioni si poteva ascoltare: Aleksandra
Dusza: Grácia Kerényi (1925-1985), Jarosław Żukowski: Antoni Lange, Agnieszka Barszczewska: István Csapláros (1910-1994), Anna Buncler: Lew Kaltenbergh, Daniel
Siedlecki: Adorján Divéky (1880-1965), Joanna Korab: La vita e
l'opera del professzor Endre Kovács (1911-1985), Magdalena Mońko: La vita e
l'opera del professzor Jan Reychman
(1910-1975), Tomasz Wolbrecht: József Antall, il padre
dei Polacchi in Ungheria (1896-1974), Anna Kułak és Filip Sikorski:
Wacław Felczak.
Le relazioni sono state seguite da un ricevimento e
dagli incontri dei relatori e al pomeriggio alle 17 da un concerto con opere di
Bartók, Kodály e Chopin presso i luoghi dell'Istituto di Cultura d'Ungheria.
L'organizzazione della conferenza, il
ricevimento e la sistemazione degli ospitisi sono svolti senza intoppi e mi
sembrava che tutto questo fosse merito dell'impegno instancabile e pieno di
abnegazioni delle due collaboratrici principali della Cattedra: Márta Gedeon ed
Ildikó Kozak. Sarebbe bene se le relazioni delle sessioni
scientifiche e della Conferenza degli Studenti - come pubblicazioni di supporti
didattici ed informativi - al piů presto potessero essere edite in ungherese ed
in polacco assieme alla storia piů dettagliata della Cattedra. Speriamo che la
prossima volta, in occasione delle festivitŕ del giubileo centenario la
Cattedra potrŕ fare un resoconto di altri ulteriori risultati per i futuri interessati, ai futuri pensionati 70enni che ora studenti sono
intorno all'etŕ di venti.
Gyula Paczolay*
* Prof. Dr. Gyula Paczolay docens universitario in pensione
di Veszprém
Traduzione di Ó Melinda
Tamás-Tarr
Jubileum
A Varsói Tudományegyetem
Magyar Tanszékének
50 éves
jubileuma
Már a 16. században sok
magyar diák tanult a Krakkói Egyetemen, s akkor ugyanott jónéhány magyar nyelvű
könyv is megjelent. A magyar nyelv oktatása azonban csak a 20. században
kezdődött el Lengyelországban több egyetemen. Az első magyar lektor Varsóban Divéky Adorján volt (1917-től),
őt 1930-ban a tragikus sorsú Korompay
Emánuel Aladár követte.
Az 1948-ban megkötött
kétoldalú államközi kulturális egyezmény alapján 1949-ben kezdődött el a magyar
nyelv oktatása a Varsói Tudományegyetemen dr.Csapláros István vezetésével s 1952-ben megalakult a
Magyar Filológiai Tanszék. 1956 októberének végén (november elsejéig) a
hallgatók egy csoportja Jan Reychman professzor vezetésével
(aki a háború éveit Magyarországon töltötte) Budapesten tartózkodott és két
hallgatónő aktív részese is volt az akkori történelmi eseményeknek. „Azok, akik
még ámították magukat, hogy kinek az érdekében és milyen módszerekkel
gyakorolják a hatalmat Magyarországon, Lengyelországban és Európa e térfelének
más országaiban, azoknak akkor ott Budapesten kinyílt a szemük.” – mondta
előadásában Andrzej Sieroszewski
professzor. Az első hallgatók magiszteri címmel 1957-ben végeztek. Az oktatás
mellett komoly tudományos munkát is végeztek, ott készült pl. az 1968-ban
kiadott 1250 oldalas Lengyel-Magyar Nagyszótár, számos bibliográfia, cikk,
disszertáció. A tanszéknek jelenleg 8 oktatója van – köztük négy volt hallgatójuk -, a hallgatók száma 80 s az
évente meghirdetett 20 helyre átlagban 100-an jelentkeznek. A tanszék vezetője Andrzej Sieroszewski professzor,
aki 1958-tól dolgozik a tanszéken és rövidesen nyugdíjba vonul. A tanszék hat
évig egy politikai okokból létrehozott , az egyetem központjától távol
Służewiecben székelő „Russzicisztika, Szlavisztika, Alkalmazott Nyelvészet
Karhoz” tartozott. (Ma már ismét a Neofilológiai Kar része.) A korábbi évektől
eltérően, amikor központilag előírták a kutatási témákat és meghatározták, hogy
ki mikor utazhat külföldre, ma már ilyen korlátozások nincsenek, de pénzügyi
gondjaik vannak pl. a gazdag, 40 ezer kötetes könyvtárba új munkák
beszerzésében is.
A varsói Magyar Filológiai
Tanszék 2002. november 21-22-én ünnepelte
megalapításának 50. évfordulóját, amelyre meghívták a tanszék minden
eddig végzett hallgatóját is. A rendezvény védnöke a Varsói Tudományegyetem
rektora, Piotr Węgleński professzor volt.
November 21-én az ünnepi
program megnyitásaként 10,30-kor – e sorok írójának korábbi javaslata alapján –
az Orientalisztika épületén (ott volt régebben a Magyar Tanszék, a Krakowskie
Przedmieście 26/28 szám alatt) leleplezték az egykori magyar lektor, Korompay Emánuel emléktábláját. Ennek felirata a következő: Emanuel Korompay
/ 1890-1940 / lektor języka węgierskiego / na Uniwersytecie Warszawskim w
latach 1930-1939 / kapitan Wojska Polskiego / uczestnik kampanii wrześniowej /
więzień obozu w Starobielsku / zamordowany w Charkowie – Magyarul: Korompay Emánuel (1890-1940) a magyar nyelv lektora a
Varsói Tudományegyetemen 1930-tól 1939-ig, a Lengyel Hadsereg századosa, a
szeptemberi hadjárat résztvevője, a sztarobelszki tábor foglya, meggyilkolták
Harkovban.
Korompay Emánuel Aladár lengyel felesége révén lengyel állampolgár
lett s a háború kitörésekor tartalékos századosként bevonult a Lengyel
Hadseregbe. Balszerencséjére nem német, hanem szovjet fogságba, a sztarobelszki
tiszti táborba került s a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának
Lavrentyij Berija belügyi népbiztos előterjesztésére meghozott 1940. március
5-i, Sztálin által jóváhagyott és aláírt, szigorúan titkos (évtizedeken át
letagadott, majd 50 év múlva nyilvánosságra hozott) határozata alapján 1940
április-májusában 3894 sorstársával együtt Harkovban őt is kivégezték a
„szabványos” tarkólövéssel. (Ugyanabban az időszakban a kozielszki tábor 4421
foglyát Katyńban, az osztaskowi tábor 6311 foglyát pedig Twerben lőtték agyon.)
Az emléktáblán az egyetem és a tanszék koszorúja mellett a varsói Magyar Nagykövetség impozáns
koszorúja és egy veszprémi, a lengyel nemzeti színeket jelző, vörös és fehér
szekfűkből álló virágcsokor is helyet kapott. Az emléktáblát az egykori lektor
Lengyelországban élő lánya, Korompay Ilona leplezte le és jelen volt a magyar
Parlament küldöttsége is.
Ezt követően az egyetem
tanácstermében Piotr Węgleński
professzor, az egyetem rektora méltatta a tanszék tevékenységét, felolvasták Magyar Bálint miniszter levelét,
majd a Magyar Tanszék vezetője, Andrzej
Sieroszewski professzor tartott előadást a tanszék ötven éves
történetéről. – Ezután tudományos ülésszak következett, amelynek témája Kossuth
Lajos születésének 200 éves jubileumához kapcsolódott.
Az elhangzott előadások: Katona Tamás: Az öreg Kossuth. – Maciej
Janowski: Kossuth magyar ellenfelei és a szabadságharc lengyel
ellenzői. – Rosonczy Ildikó: Paszkevics Magyarországon. – Maciej Kozmiński: Kossuth és Bem. – Kovács István: Kossuth
alakja a lengyel legionisták emlékirataiban. – Jerzy Snopek:
Kossuth a magyar népdalokban.
Ezt követte az egyetem
rektora által adott fogadás, este pedig a Magyar Kulturális Intézetben
(Marszałkowska 80) magyar filmeket mutattak be.
November 22-én 10 órakor Diákkonferencia keretében a
Magyar Kulturális Intézetben a tanszék hallgatói
tartottak előadást a lengyel-magyar kulturális és tudományos kapcsolatok
kiemelkedő személyiségeiről. A következő előadások hangzottak el: Aleksandra Dusza: Kerényi Grácia
(1925-1985), –Jarosław Żukowski:
Antoni Lange, – Agnieszka Barszczewska: Csapláros
István (1910-1994) – Anna Buncler:
Lew Kaltenbergh, – Daniel
Siedlecki: Divéky Adorján (1880-1965), – Joanna
Korab: Kovács Endre professzor (1911-1985) élete és munkássága, –
Magdalena Mońko: Jan Reychman
professzor (1910-1975) élete és munkássága. – Tomasz Wolbrecht: Antall
József (1896-1974), a lengyelek atyja Magyarországon. – Anna
Kułak és Filip Sikorski: Wacław
Felczak. – Az előadás után fogadás volt, majd az „évfolyamtalálkozók” zajlottak
le a Magyar Kulturális Intézet helyiségeiben. Délután 5-től ugyanott
hangverseny volt Bartók, Kodály és Chopin műveiből.
A konferencia szervezése, a
vendégek elszállásolása és fogadása zökkenőmentes volt s úgy láttam, hogy ez
főleg a tanszék két munkatársa, Gedeon
Márta és Kozak Ildikó áldozatos
és fáradhatatlan munkáját dícséri. Jó volna, ha a tudományos ülésszak és –
elsősorban oktatási segédletként és ismeretterjesztő kiadványként – a
Diákkonferencia előadásai is mielőbb kiadásra kerülhetnének magyarul és
lengyelül, egy részletesebb tanszéktörténettel együtt. – Reméljük, hogy
a tanszék következő, 100 éves jubileumi ünnepségén további szép eredményekről
tudnak majd beszámolni az akkori érdeklődőknek, köztük az akkor 70 éves
nyugdíjasoknak, akik ma fiatal, 20
év körüli hallgatók.
Dr. Paczolay Gyula*
* ny. egyetemi docens Veszprém
HOME.NET
- ARCHIVIO-DGL - ARCHIVIO-DGL1